Az ember kapkodja a fejét. Nem elég a világpolitika, itt van ez a bajuszügy is.
A bajuszt egész egyszerűen államosították. Elvesztette magánbajusz jellegét. Közbajusz lett, jobban mondva pártbajusz. Nem a konkrét szőrszálak – a házelnök rozmárbajsza ott maradt valamelyik borbélyüzlet padlóján. De az a bajusz, mint többen megírták, ikonikus volt. A Fidesz belső szereposztásában az egyik fontos karakterszerep jelképe.
A kormánypárt commedia dell’artéjében két állandó szerep biztosan volt. Az egyik a Morcos Agresszív, a másik az Emberarcú. Az „Ököl” és a „Mosoly”. Mindegy is, éppen kire osztották, bár Kövér tagadhatatlanul az első karakter utánozhatatlan sztárja volt, másodszereposztásban felléphetett Budai Gyula, Bayer Zsolt vagy újabban Menczer Tamás is, ökölrázásuknak nem volt igazi súlya. Hiányzott a fenyegető elnöki bajusz és elnöki hatalom. Akár Arany Jánosnál a „kopasz-szájú Szűcs György bátya” esetében. Neki is hiába volt „hasa, hája, kéknadrágja, / minden kész a méltóságra”. A has, háj, nadrág ugyan járhat együtt a méltósággal, de kell még más is. Nem feltétlenül a bajusz, de annak kövéri jelentése. A macsó erő, a zordság, a hatalom, amelynek figyelni kell fenyegető (bajusz)rezdüléseire.
Az „Emberarcú” karakterszerep alakítói (mint Gulyás vagy szegény Navracsics) bajusztalanok. Konkrétan is, jelképesen is. Különben hogy látszana a mosolyuk! Ország-világ láthatja, hogy kedves, kulturált emberek. Magánéletben valószínűleg azok is. A jó rendező olyanokra osztja a szerepet, akiktől az nem idegen.
Kövér bajsza a „Morcos Agresszív” figurájának feledhetetlen kelléke volt, mégis megszabadult tőle. Pedig nála – akár Sámsonnál – a fejszőrzetnek mindig kultikus jelentése volt. Emlékszünk, amikor 2006-ban megfogadta: addig nem vágat hajat, amíg az akkori kormány „feláll a hatalom székeiből, és odébb oldalog”. Az ég tudja, hogy most kiknek az eloldalgását érzi, hogy megint borbélyhoz fordult.
De bármi vezette, a „Morcos Agresszív” fenyegető figurájára az előadásban továbbra is szükség van. Kövér ugyan bajusztalanul is tökéletesen játszotta a szerepet, amikor július 20-án egy rendezvényen szokása szerint a kereszténység és a nemzet ellenségeire dörgött, akik szétzúznák azokat az értékeket, „amelyek a magyarságot a Kárpát-medencében eddig megtartották”. Ha ez nem volna elég, ezek az elvetemültek támadják az egy férfi-egy nő házasságát, a Pride-okon „megtámadhatják a keresztény jelképeket”. (Már picit aggódtam, hogy a Pride valahogy kimarad, de szerencsére a házelnök bajszát veszthette, ám éberségét soha.)
De bajusszal azért mégis jobb. A sors úgy hozta, hogy éppen július 20-án tartotta közgyűlését az egyébként politikamentes Magyar Bajusz Társaság, mert olyan is van. Így a nap nem vált fájóan bajusztalanná. Ám ez sovány vigasz. Ezért következett be a bajusz államosítása. Kormánytulajdonba vétele. Orbán jópofa gegként Kövér bajszával közölt magáról képet a FB-oldalán, „megtaláltam!” jeligére. És neki is gyanúsan jól állt!
Pedig újabban inkább az „Emberarcú Miniszterelnököt”, vagyis a másik karakterszerepet alakítja. Tépelődő, gondjait megosztó interjúk, még néhány kínos kérdés is belefér, egy kis huncutsággal, mosollyal elütve. A hírek szerint még az ATV-be is beteszi a lábát. Ha így folytatja, nem zárom ki, hogy vállalkozik egy miniszterelnök-jelölti vitára. Elég rosszul áll ahhoz, hogy sokat már nem ronthat rajta. Ha elég kompetensnek mutatkozik (és miért ne tenné), még nyerhet is.
De mivel emberei lassan kikopnak, egyre több szerepet kell neki magának eljátszania. Ha komolyan vesszük Lázár legutóbbi mondatait, („a hülyéket el kell zavarni, a tolvajokat pedig le kell ültetni”), további ritkítás várható. Persze semmivel nem kell komolyabban venni, mint ahogy Orbán a rádióban azon fintorgott: „az a rohadt pénz tényleg ennyire fontos?”. Pfuj, pénz, ő aztán hallani sem szeret róla! A vele kritikus showmaneket, főleg Majkát vádolta ezzel. Aki persze nem gyilkos szándékú, de sokféleképpen értelmezhető jelenetet adott elő. Nem volt ízlésem szerinti. Ám ami még ízléstelenebb, az az ezt követő fideszes drámázás.
De ez múló epizód. A lényeg, hogy Orbánnak most egyszerre kell a „bajusztalan”, mosolygós Emberarcú szerepét eljátszania (ebbe belefér a viccelődés, de az áldozatként való önsajnáltatás is), és a „szúrós bajszú” Agresszívét is. Utóbbit a Harcosok Klubjában, az Unióval és Ukrajnával való csatározásban.