A kormányzat szerint rekordot döntött az idei egyetemi felvételi, miután kis híján 96 ezer új hallgató került be a felsőoktatásba. Amivel persze semmi gond nincs, tényleg lehet örülni neki. Ám könnyű úgy rekordot kiáltani, hogy az elmúlt másfél évtized nagy részében szisztematikusan építették le a felsőoktatást (is), szándékosan szűkítették az egyetemi továbbtanulás lehetőségeit, 2020-ra soha nem látott mélypontra (68 ezer főre) szorítva vissza az egyetemekre bejutó fiatalok számát. A sokszor nyíltan tudás- és tudományellenes politika egyebek mellett oda vezetett, hogy a fiatal diplomások arányát tekintve is az utolsó helyekre kerültünk az EU-ban.
Aztán történt valami. A kormányban mintha egyik napról a másikra felejtették volna el a “romkocsmák félhomályában merengő diplomások” képét, ismét kitágítva az utat a felsőoktatásba. Olyannyira, hogy míg először az egyetemi felvételit is nyelvvizsgához akarták kötni, egy évvel később már a diploma megszerzéséhez szükséges nyelvvizsga kötelezőségét is eltörölték, ahogy az emelt szintű érettségi szükségességét vagy a központi minimumponthatárokat is. A felvételi követelmények meghatározásában szabadabb kezet adtak az egyetemeknek – persze csak azután, miután a legtöbb állami egyetemet alapítványokba kiszervezve, minden egyetemi vagyonnal együtt haveri köröknek játszották át.
Most aztán mehetnek a hallgatók. Olyannyira, hogy számos “modellváltó” egyetemre nevetségesen alacsony pontszámokkal, kettes-hármas érettségivel is be lehet kerülni. Idén volt olyan egyetemi szak az egyik kisebb vidéki intézményben, ahol az 500-ból 192 pont is elég volt ahhoz, hogy a jelentkezők állami ösztöndíjas helyekre kerüljenek be. Mi ez, ha nem az egyetemi tanulás, oktatás megcsúfolása? A tudás- és tudományellenesség nem vész el. Csak átalakul.