Ukrajna... még háborúban szeretné tartani magát, az európaiak háborúban szeretnék tartani Ukrajnát – Stier Gábornak, a magát elfogulatlannak valló Oroszország-szakértőnek az Ultrahang YouTube csatornán elhangzott szavai jól példázzák, hogy nemcsak kormánypárti propagandisták vádolják Zelenszkij ukrán elnököt azzal, hogy a háború folytatásában érdekelt, hanem független politikai elemzőkként ismert médiaszereplők is.
Nos, a fenti állítás nem kevesebbet jelent, mint hogy Ukrajna vezetői valamiféle morbid ösztönöktől vagy személyes érdekektől vezérelve bombáztatják rommá városaikat és kergetik halálba honfitársaikat. Olyan súlyos vádak ezek, amilyeneket nemcsak Zelenszkij nem érdemel, de még a kárpátaljai magyar fiatalember haláláért esetleg valóban felelős ukrán katonatisztek, vagy a háborúért vitathatatlanul felelős Vlagyimir Putyin sem. Hiszen még utóbbi sem gonoszságból pusztít, hanem abban a tévhitben, hogy országának és népének érdekében cselekszik.
Sok minden történik Ukrajnában, Oroszországban és bizonyára a háború által érintett vagy annak kimenetelében érdekelt országokban is, aminek nem volna szabad történnie. Sok mindenbe nem látunk bele a közvetlen és közvetett résztvevők szándékaival kapcsolatban, tehát vannak és lehetnek kételyek. Csak egy dolog teljesen bizonyos: Ukrajnát hibáztatni az Ukrajna ellen indított háborúért több mint félreértés: otromba hazugság.
Az ilyen és ehhez hasonló feltételezésekkel, mostanában főként azzal, hogy Brüsszel egy háborúban álló Ukrajnát készül felvenni az Európai Unióba, mégis milliós tömegeket lehet félrevezetni. Ez az állítás sem igaz, de megszoktuk, hogy a hatalom rendszeresen kitalálja, mivel lehet elijeszteni az átlagpolgárt attól, hogy ellene szavazzon. De annak vajon mi lehet az oka, hogy az efféle rémhírterjesztésben a „független” média egyes véleményformálói is részt vesznek? Lehet, hogy az ilyen tartalmakat terjesztő podcastokhoz könnyebb hirdetéseket és készpénzes támogatásokat szerezni?
Az Ukrajna elleni médiaoffenzíva azonban sikeres. Részben azért, mert „igazságmagva” éppenséggel a legkörmönfontabb hazugságoknak is van. A csalás leplezése végett a hamispénz kötegek tetején is mindig van néhány igazi bankó. A kárpátaljai magyar férfi halálának körülményei például az ukrán magyarázkodással együtt is tisztázatlanok. De igazolhatja-e ez annak a jogos felháborodásában megszólaló Schóbert Norbertnek a feltételezését, miszerint az illetőt azért bántalmazták, mert „nem akart meghalni felsőbb politikai érdekek miatt”? Tisztelt uram! Ha valaki megtámadná Magyarországot, elfoglalná Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár vármegyét, porrá bombázná Nógrád és Hajdú-Bihar több tucat települését, és naponta kényszerítené óvóhelyekre a városok lakosságát, Ön akkor is felsőbb politikai érdeknek nyilvánítaná a védekezést és a harc folytatását addig, amíg legalább a megmaradt területek, az ország puszta fennmaradása nem biztosított?
A sorozási eset szomorú és sajnálatos. Időbe telik majd, amíg kiderül, ha kiderül egyáltalán, hogy mi az igazság egy kárpátaljai családapa halálának tényleges körülményeiről. Úgy tűnik azonban, hogy a „kényszersorozás” kifejezés kiötlésével megint egyszer sikerült szinte az egész magyar médiát és a teljes közvéleményt meghülyíteni. Sikerült elérni, hogy ezt a kifejezést mindenki úton-útfélen használja, akár elfogadja a kormányfő véleményét az esetről, akár nem. Márpedig kényszersorozás nem létezik. Vagy ha úgy jobban tetszik, csakis kényszersorozás létezik, mert azokat a fiatalokat, akik önként vállalják a haza védelmét, önkénteseknek hívják.
Mint az Első Honi Légvédelmi Hadosztály egykori tizedese, személyes tapasztalat alapján merem kijelenteni, hogy mindenki más lényegében akarata ellenére kerül a hadseregbe. De háborús helyzetben, a haza védelmére behívott fiatalok esetében, soha sehol nem használnak efféle elmarasztaló kifejezéseket. Ez sem más, mint az ügyeletes ördöggé nyilvánított Ukrajna szándékos lejáratása. Az Ukrajnával kapcsolatos torzítások plakátok ezreiről, televíziókból, rádiókból és más tömegkommunikációs eszközökből zúdulnak az emberekre. Soros után, a migránsok után, Brüsszel után most Ukrajna az ördög, mellyel szemben csak egy párt és egy kormány képes megvédeni a nemzetet.
A kampányban magukat ellenzékinek valló hivatásos politikusok is részt vesznek. Schiffer András, a volt ellenzéki pártvezető például, aki ugyancsak az Ultrahang csatornán fejti ki rendszeresen a véleményét, Ukrajna első emberét, Zelenszkijt „influenszer politikusnak” nevezte, és az ukrajnai háború haszonlesőinek játékszereként ábrázolta a minap. Szerinte az ukrán vezető, élve plebejus öltözködésével és más népszerűséghajhászó eszközökkel, az európai „mélyállam” - értsd a kontinens hadiiparának fejlesztéséből hasznot húzó oligarchák - kedvéért tartja háborúban országát és népét. Ez valamivel szofisztikáltabb csúsztatás az előzőeknél, de ettől még csúsztatás. Akkor is az, ha a hadiipari lobbi és az ukrajnai vezetés között ma tényleges érdekegybeesés van.
Ez csak néhány példa a sokaságból, hiszen a kormányhatalom által működtetett tudatmódosító ipar másodvonalában foglalkoztatott vagy megtévesztett médiaszereplők egész seregének megszólalásairól van szó. Azokéról, akik tudatosan vagy önáltatva, de maguk is nap mint nap a kizárólagos közmédia fogyasztónál egy fokkal műveltebb polgár félrevezetésén dolgoznak. Valamiképpen azok figyelmét is el kell vonni az országban uralkodó áldatlan állapotokról. Hiszen az Ukrajna ellen folyó médiaháborúnak egyetlen értelme és tétje van: a 2026-os parlamenti választások megnyerése.
A szokatlanul korán kezdődött és már javában dúló választási hadjárat persze már csak ilyen. Mindig, minden oldalon trükközésekkel terhes; vagyis akár bocsánatos bűnnek is lenne tekinthető, ami most történik. De nem az. Senki ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy a választások után majd rendbejönnek a dolgok. Gyűlöletkampány folyik egy szomszédos ország ellen, és ennek tartós következményei lehetnek. A mostani trükközés résztvevőinek azt kellene megfontolniuk, hogy az ukránok meggyűlöltetése a magyarokkal és a magyarok meggyűlöltetése az ukránokkal egyáltalán nem bocsánatos bűn - sem a Kárpátalján élő, sem pedig a Kárpát-medencében élő honfitársakkal szemben.
A szerző újságíró.