Úgy tűnik, végre meg van, ki rontja el a magyar fiatalokat: nem az unalom, nem az iskolarendszer vagy a munkanélküliség – hanem a zenészek. Főként, akik kábítószerről énekelnek. Horváth László drogügyi kormánybiztos ugyanis megtalálta miért kábszereznek a fiatalok. Nem a kilátástalanság, a szegénység, a társadalom peremén táncolás miatt, hanem a dalszövegek tehetnek róla.
Szerencse, hogy 50-60 évvel ezelőtt a zeneipar megkímélte ettől az ifjúságot, hisz ha nem így lett volna, bizonyára kipusztult volna az emberiség a mértéktelen kábítószer-fogyasztástól. Most meg…Ahelyett, hogy a gyerek a nemzeti alaptantervet böngészné izzadt tenyerével, minden sarkon Petőfit szavalna, inkább a koncertre megy, sőt, ott még jól is érzi magát. Pofátlan… Mert, ugye, ha az iskolában nem mond senki semmit, az rendben van. Ha a gyerek otthon nem tud kivel beszélni a gondjairól, az sem baj. A lényeg, hogy a dal csendben maradjon, akkor majd nem fognak elkanászodni az ebugatták. Azért a fanyalgóknak üzenem, vannak még példaképek, akiket a – valós szakértők helyett – beengednek az iskolákba. Itt van mindjárt a rapper, Curtis aki drogfüggőként eljutott a mélypontra, majd egy Szcientológiai Egyházhoz köthető rehabon izzadt ki mindent a szaunában, mint egy túlfőzött nokedli. Ez lenne tehát az a „hiteles példa”, amit a magyar kormány az iskolákba küld. Az is fontos (lenne), hogy ne legyen kettős mérce. Ha valaki a drogról énekel, az veszélyes. De ha egy mulatós nótában minden második sorban folyik a pálinka, az rendben van, hiszen az „a mi kultúránk része”. Tehát adott egy valós probléma, amire teljesen agyament válaszok születnek, amiből megoldás lényegében sosem lesz. Addig is marad a régi módszer: aki beszél a drogról, az drogpárti. Aki énekel róla, az bűnrészes. Aki viszont hallgat, és úgy csinál, mintha nem lenne gond – nos, az jó magyar ember.