Németország;SPD;viták;CDU/CSU;Friedrich Merz;

Fránya belpolitika

Amolyan kényszerházasság volt a német keresztény uniópártok és a szociáldemokraták koalíciója. Már a kezdet kezdetén a lehető legrosszabbul indult az együttélés, hiszen Friedrich Merzet májusban első körben nem választották meg kancellárnak, mivel a koalíció egy sor képviselője nem szavazott rá. A CDU/CSU és az SPD vezetői is egymást okolták, de akárki volt is a hibás, érthetetlen ez a felelőtlenség. Az előző, Scholz-kormány ott követte el a legnagyobb hibát, hogy a koalíció pártjai a nyilvánosság elé vitte a vitákat. Tény ugyan, hogy Scholzéknak egy kivételesen nehéz helyzetben kellett állniuk a sarat, amikor Németország új biztonság- és energiapolitikai helyzetbe került a háború miatt, de a közvélemény előtt a kormány jelentős részben a partnerek nem is leplezett széthúzása miatt vesztette el a hitelét.

Merz próbált tanulni az előd hibáiból. Külpolitikai szempontból sikeresnek mondható eddigi fellépése. Új lendületet adott a német diplomáciának és komolyan gondolja azt, hogy hazája ismét vezető szerepet játsszon az Európai Unióban. Ukrajna támogatásával kapcsolatban határozottabb Scholznál, s az EU biztonsága szempontjából is fontos fejlemény, hogy kivételesen erős szövetségre törekszik a két atomhatalommal, az Egyesült Királysággal és Franciaországgal.

A CDU/CSU azonban alig előzi meg a közvélemény-kutatásokban a szélsőjobboldali AfD-t, sőt, kedden napvilágot látott egy felmérés, amely megint fej-fej mellett méri a két pártot. A belpolitikát ugyanis Merz nem tudja úgy irányítani, ahogy remélte. Komoly konfliktust jelentett a koalíciós partnerek között, hogy az uniópártok képviselői nem szavazták meg az SPD alkotmánybíró jelöltjét, szerintük túlzott baloldalisága miatt, miközben a szavazásnak formalitásnak kellett volna lennie. A vitát tehát megint a nyilvánosság elé vitték. Érthetetlen, hogy történhetett meg mindez egy olyan helyzetben, amikor a kormánynak folyamatosan azt kell bizonyítania, hogy az AfD nem jelent Alternatívát. A kancellárnak tehát lesz még dolga bőven, s ő is szembesül azzal: csak külpolitikával nem lehet jópontokat szerezni a választók körében.

Nézelődő