Egy több európai országra kiterjedő ifjúsági felmérés arra a következtetésre jutott, hogy a Z generáció – vagyis az 1995 és 2010 között születettek – bizalma a demokrácia iránt alacsonyabb, mint bármely korábbi nemzedéké - írja az Index. Bár még mindig 57 százalékuk támogatja a demokratikus rendszert, ez az arány jelentősen elmarad az idősebb generációk hasonló mutatóitól. Ráadásul a válaszadók 26 százaléka kifejezetten az autoriter, azaz a tekintélyelvű kormányzást részesítené előnyben. A TUI Foundation Youth Study 2025-ös felmérése alapján a fiatal európaiak változást akarnak. 57 százalék a demokráciát részesíti előnyben bármely más kormányzati formával szemben. A korábbi nemzedékeknél ez az arányszám sokkal magasabb. Viszont 26 százalék a tekintélyelvű kormányzás mellett voksolna. A fiatal európaiak változást akarnak, hiszen 53 százalékuk kritizálja, hogy az EU túl sokat foglalkozik apróságokkal, ahelyett, hogy a lényeges dolgokra koncentrálna. Csak 42 százalék gondolja úgy, hogy az EU a világpolitika három legerősebb szereplője közé tartozik. A fiatalok és az egész lakosság körében a közvetlen demokráciára és a politikai szervezetek vagy intézmények közvetítése nélküli, fokozott állampolgári részvételre való törekvés süket fülekre talál. A képviseleti demokrácia működésének ez a megkérdőjelezése, valamint a kritikusabb állampolgárok megjelenése egyrészt erősítheti a demokratikus éberséget, másrészt hatalmi igényeket ébreszthet, és táplálhatja a populizmus minden fajtáját, így segítve gyors elterjedését.
Nincs okunk feltételezni, hogy egy franciához hasonló magyar felmérés gyökeresen más eredményt hozna, ezért a tanulságok is hasonlóak lehetnek.
Mindenek előtt, nem gondoljuk, hogy a magyar nemzet más nemzeteknél jobban szereti a szabadságot, vagy jobban utálja a szolgaságot. Legfeljebb azt gondoljuk, hogy a tűrőképessége nagyobb. Egy suhanó példa, a gellérthegyi Szabadság-szoborra erőltetett kereszt fogadtatása: a közvélemény gyakorlatilag minden morgás nélkül figyelte, ahogy a hatalom sunyi módon a jogutódok háta mögött, a tiltakozások ellenére az emlékműre erőltette a keresztet, amely így kiüresítve elveszítette szakrális jellegét. „Csakazértis” került oda, hogy legyen mit levernie egy következő hatalomnak, hogy ezzel is bizonyíthassa elődjének barbárságát.
A francia példa elgondolkodtató, hogy a tekintélyelvű hatalomgyakorlás mennyire fenyegeti a világ demokráciáit, csakhogy belássuk Donald Trump és Amerika esete korántsem volt volt és maradt egyszeri történelmi kisiklás. Vagy Orbán Viktor politikai berendezkedése történelmi zsákutca. Meggyőződésünk, hogy a történelemnek nincs célja, hogy az ember maga képes megválasztani azt a közösségi formát, amelyben él, s az nem az autoritrer berendezkedés.
Az Orbán-rendszer hanyatlásával az is a napi polémiák tárgya, hogy mi jön ezután.
Nem tudunk biztosat mondani, nem látunk a jövőbe. De: él bennünk a félelem, hogy a magyar politikai osztály megint egyszer gyengének és gyávának bizonyul, s dalolva adja át a hatalmat az első önjelölt „demokratának”.