A Fake Peak hegycsúcs Alaszkában, 1627 méter magasan a tengerszint fölött, pazar panorámával a Ruth-gleccserre. Hogy miért nevezték el így, magyarán Hamis csúcsnak? Azért, mert ezen a zord sziklán fényképezkedett Frederick Cook (1865–1940) orvos-felfedező, majd a fotót úgy mutatta be, mintha megmászta volna Észak-Amerika legmagasabb pontját, a 6190 méteres Denalit. A csúcs tehát igazi, de a többi…
A leleplezés előzménye az a párviadal volt, amelyet Cook az Északi-sark meghódításáért vívott Robert Peary (1856–1920) kapitánnyal. Mindketten magukénak vallották a dicsőséget, azt állítva, hogy elsőként jutottak célba. Vitájuk személyeskedéssé fajult, az 1909-es év szenzációja lett a sajtóban. Egy karikaturista úgy rajzolta meg őket, hogy prémekbe bugyolálva birkóznak a jégen, egymás kezéből tépik ki a csillagos-sávos zászlót.
A navigációhoz mit sem értő közvélemény két acsarkodó táborra szakadt, ki-ki hőst választott magának. A keleti partvidéken inkább Pearyt támogatták, a nagy bajuszú, mogorva, öntelt haditengerészeti mérnököt, viszont az országos felmérések a fiatalabb, megnyerőbb Cookot hozták ki győztesnek. Döbbenten jegyezte fel egy diplomata: az amerikaiak úgy veszik, mintha elnökválasztás volna, a tények helyett a többség szava számít.
Ám az 1906-os alaszkai svindli, amit Peary elszánt hívei derítettek fel utólag, kikezdte Cook szavahihetőségét. Ráadásul azt is írták róla az újságok, hogy tűzföldi expedíciójukon ellopta misszionárius útitársának a néprajzi feljegyzéseit. A New York Times kikiáltotta „minden idők legnagyobb szélhámosának”, ámbár nem érdek nélkül, ugyanis már kisebb vagyont fizetett Pearynek az exkluzív élménybeszámolóért.
Cook a pénzügyi szektorban próbált szerencsét, vesztére. Texasi olajcégeknek dolgozott, ám azok az osztalékot nem a profitból fizették, hanem újabb részvényeladásokból. Hiába bizonygatta vétlenségét, az esküdtek, akik már hallottak róla, bűnösnek mondták ki 14 rendbeli csalásban (1923). A felesége elhagyta. Csak Roald Amundsen látogatta a börtönben, a Déli-sark meghódítója, akinek egy régi utazáson hajóorvosként megmentette az életét.
A megszégyenült doktor hét évet ült, mielőtt elnöki kegyelmet kapott Franklin D. Roosevelttől, de a sikert a kíméletlen rivális aratta le. Pearyt ünnepelte a washingtoni kongresszus, ellentengernaggyá léptették elő, ő kapta a Magyar Földrajzi Társaság aranyérmét. Sőt. Őt nevezi meg Karinthy Frigyes klasszikusa is, a Találkozás egy fiatalemberrel: „Hol az Északi-sark? – Lesütöttem a szemem: – Valami Peary elérte…”
Csakhogy a történet itt még nem ér véget. A Peary hagyatékából előkerült naplójegyzetek igazolták a sokáig elfojtott sanda gyanút: ő sem érhetett oda a torlódó jégtáblákon. Visszafordult az olvadás első jeleire, és épségben hazatért, ami bravúros teljesítmény volt, de a hírnévhez kevés. A Times csaknem nyolc évtized elteltével, 1988-ban helyreigazítást közölt, és elismerte, hogy mindkét felfedező állítása megalapozatlan. Nem járt a póluson a két párbajhős, sem Peary, sem Cook.