Két hibát érdemes elkerülnünk, ha ellenállhatatlan vágyat érzünk az állathasonlatokhoz: ne illessünk tömegeket emlős (hiéna), madár (keselyű) vagy rovar (csótány) ismertetőjegyekkel (mert nem minden bogár Putyin-szoponc), és persze az sem hátrány, ha nem egy förtelmes jószág a hason-állat. Továbbá: ha feltétlenül kikívánkozik belőlünk egy „könnyű testű sertés”, akkor még mindig visszafoghatjuk magunkat, erről mondja a haladó gasztrofilozófia: az vagy, ami megesz téged (irigység, síkideg, gyűlölet). Orbánt például mindhárom együttvéve, ráadásul még a rosseb is eszi a hatalomért, ami halmozott hátrány egy sokaságnak, elvégre ritkán vezet jóra, ha néptribun orrontja meg az ellenzékben a poloskát. Akik csúfak, idegesítőek, és csak azért nem érdemes eltaposni őket, mert akkor meg bűzlenek. A kormánypropaganda csodabogarai sem különbek: Zummer Fülöp (a becsületsértésért elítélt Szikszai Péter) Szabó Tímeában látta meg a fertőző baktériumokat fröcskölő organizmust, Bayernek pedig a pávián jut eszébe a színes migránsokról, minősített esetben a féreg. (Orbán luxológusainak lázári minősítése kakukktojás, az „érted kullancsozok, nem ellened” családjába tartozik.)
Ezek után csodájára jártunk a kormánysajtónak, amikor testületileg borzadtak el Kökény Attila szavain, aki szerintük csimpánzhasonlattal dehumanizálta a gazdákat. A Tiszával kapcsolatot tartó agrárszakértő azt kommentelte: „Ha valaki egy idomított csimpánz szintjén termel négy-öt veszteséges hozamú haszonnövényt a versenyképtelenül magas önköltségével és talajpusztító szántással, mert úgyis megél a támogatásból, akkor ideje motiválni a gondolkodásra és fejlődésre.” Két megjegyzés: a hasonlat a pénzre hajtó munkavégzést nevezi túlontúl egyszerűnek, nem a gazdákat majomnak. Másrészt: Kökény ha akarna sem tudna poloskákat eltaposni a Fideszben, míg Orbánnak hatalmában áll eltakarítani az ellenzéket. Ég és föld, rajta földalapú támogatás számos haszonleső műparasztnak. Ők tenderszabásúak. A csimpánz meg aranyos.