Az energia mindig is meghatározta az emberiség fejlődésének irányát, a tűz csiholásától kezdve a gőz hasznosításán át az atomhasadásig. Most egy újabb kor, a tiszta energia korszaka köszönt ránk.
Tavaly közel az összes új energiatermelési kapacitás megújuló energiaforrásokból származott. A tiszta energiába történő befektetések elérték a 2 billió amerikai dollárt, ami 800 milliárddal több mint, amennyit a fosszilis tüzelőanyagokra fordítottak. Jelenleg a nap- és szélenergia a legolcsóbb energiaforrás a Földön, a tiszta energiára épülő ágazatok pedig munkahelyeket teremtenek, fellendítik a növekedést és elősegítik a fejlődést annak ellenére, hogy a fosszilis tüzelőanyagok továbbra is sokkal nagyobb támogatásban részesülnek.
A fosszilis tüzelőanyagokhoz ragaszkodó országok nem védik gazdaságukat, hanem szabotálják azt, ugyanis aláássák saját versenyképességüket és elszalasztják a XXI. század legnagyobb gazdasági lehetőségét. A tiszta energia viszont segíti az országokat abban, hogy megvalósítsák az energiaszuverenitást és az energiabiztonságot.
A fosszilis tüzelőanyagok piaca kiszolgáltatott az ársokkoknak, az ellátás akadozásának és a geopolitikai zavaroknak, ahogy azt láthattuk, amikor Oroszország megszállta Ukrajnát. A napfény esetében azonban nincsenek árcsúcsok, a szélerőművekre nincsen korlátozás, és szinte minden nemzet rendelkezik elegendő megújuló erőforrással ahhoz, hogy az energia terén önellátó legyen.
A tiszta energia emellett ösztönzi a fejlődést. A hálózaton kívüli és a kis méretű napenergia-technológiák segítségével gyorsan, megfizethetően és fenntartható módon tudja elérni a még mindig áram nélkül élő több százmillió embert.
Mindezek elkerülhetetlenné teszik, hogy beköszöntsön a tiszta energia korszaka. Az átállás azonban még nem elég gyors és igazságos. A fejlődő országok ugyanis lemaradásban vannak. Az energiarendszereket pedig továbbra is a fosszilis tüzelőanyagok uralják, és a kibocsátás még mindig nő, miközben csökkennie kellene, hogy elkerüljük a legsúlyosabb éghajlati válságot. Ennek orvoslásához hat területen kell lépéseket tennünk.
Először, a kormányoknak teljes mértékben el kell kötelezniük magukat a tiszta energia korszaka mellett. A következő hónapokban minden országnak be kell nyújtania az új nemzeti éghajlatváltozási tervét – az úgynevezett nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat – a következő évtizedre vállalt céljaival. Ezeknek a terveknek összhangban kell lenniük a globális hőmérséklet emelkedés 1,5 Celsius-fokban történő korlátozásával, ki kell terjedniük valamennyi kibocsátásra és ágazatra, és egyértelmű utat kell kijelölniük a tiszta energia használata felé. A globális kibocsátás mintegy 80 százalékáért felelős G20-országoknak vezető szerepet kell ebben vállalniuk.
Másodszor, olyan energiarendszereket kell kialakítanunk, amelyek megfelelnek a XXI. századnak. Korszerű hálózatok és tárolás nélkül nem tudjuk teljes mértékben kiaknázni a megújuló energiában rejlő lehetőségeket. Minden egyes ebbe fektetett amerikai dollárból mindössze 60 cent jut a hálózatokra és a tárolásra. Ennek az aránynak egy az egyhez kell lennie.
Harmadszor, a kormányoknak arra kell törekedniük, hogy a világ növekvő energiaigényét a megújuló forrásokból fedezzék. Ebben a nagy technológiai vállalatoknak is szerepet kell vállalniuk. Az adatközpontok 2030-ban előreláthatólag annyi áramot fogyasztanak majd, mint ma Japán. A vállalatoknak el kell kötelezniük magukat a megújuló energiaforrások használata mellett.
Negyedszer, az igazságosságot be kell építenünk a megújuló energiaforrásokra való átállásba. Ehhez támogatnunk kell a még mindig a fosszilis tüzelőanyagoktól függő közösségeket, hogy felkészülhessenek a tiszta energia korszakára. Meg kell reformálni a kritikus fontosságú ásványi nyersanyagok ellátási láncait. Ma ezek tele vannak jogsértésekkel és környezetpusztítással, a fejlődő országok pedig az értékláncok alján rekedtek. Ennek véget kell vetni.
Ötödször, a kereskedelmet az átállás eszközévé kell tennünk. A tiszta energia ellátási láncai erősen koncentráltak, a globális kereskedelem pedig széttöredezett. Az új energiakorszak iránt elkötelezett országoknak törekedniük kell az ellátás diverzifikálására, a tiszta energiával kapcsolatos termékek vámtarifáinak csökkentésére és a beruházási szerződések korszerűsítésére, hogy azok elősegítsék az átmenetet.
Hatodszor és végezetül, a finanszírozást a fejlődő országokba kell irányítanunk.
Afrika a megújuló energiaforrásokra irányuló beruházások mindössze két százalékát kapta tavaly, annak ellenére, hogy a világ legjobb napenergia-forrásainak 60 százaléka ott található.
Közös fellépésre van szükségünk, hogy a nemzetközi fejlesztési bankok jelentősen növeljék hitelezési kapacitásukat, és hogy sokkal több magánfinanszírozás mozgósítására kerüljön sor, valamint meg kell akadályoznunk, hogy az adósságtörlesztés kiszipolyozza a fejlődő országok költségvetését. A hitelminősítő intézeteknek és a befektetőknek is modernizálniuk kell a kockázatértékelést azáltal, hogy figyelembe veszik a tiszta energia megbízhatóságát, az éghajlati káosz költségeit és a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos befektetések veszélyét.
Már érezhető egy olyan új korszak kezdete, amelyben az olcsó, tiszta és bőséges energia táplálja a gazdasági lehetőségekben bővelkedő világunkat. Ebben a világban a nemzetek önellátóak az energia terén, a villamos energia által nyújtott lehetőségek pedig mindenki számára egyformán adottak.
Ez most a mi lehetőségünk arra, hogy felgyorsítsuk a globális átállást. Éljünk vele.
A szerző az ENSZ főtitkára.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.