Hazánkban többször adtak már koncertet. Mire számíthat a közönség ma, a Művészetek Völgyében?
Alex Kapranos: Amikor összerakunk egy műsort, arra gondolunk, hogy mi mit várnánk el a kedvenc együttesünktől. Vannak bizonyos dalok, amiket mindenképpen el kell játszani, amiket az emberek ismernek, amikhez tudnak kapcsolódni. És valami újat is szeretnének hallani, pár meglepetést is. Általában így állok hozzá, amikor összeállítok egy műsort.
A legújabb, The Human Fear (Az emberi félelem) című hatodik stúdióalbumuknak magyar vonatkozása van: a borítót Maurer Dóra 1979-es Hét elforgatás című műve inspirálta. Ezen a művészt látjuk, amint egy sarkára fordított képet tart, melyen szintén ő szerepel, amin egy újabb képet tart, amin szintén feltűnik, és így tovább. A Franz Ferdinand lemezborítója ugyanezt a koncepciót ismétli meg, de az egyes képeken az együttes tagjai láthatók, míg a másik oldalon szintén. Hogyan leltek rá az eredeti műre?
Alex Kapranos: Maurer Dórának retrospektív tárlata volt a Tate Modern múzeumban, és a képet ott állították ki. Szeretem, ha olyan műalkotást találok, amelyik megtestesíti azt, amit zenészként szeretünk csinálni. Ez a mű pedig feltűnő, nem tudsz nem figyelni rá, és minden alkalommal valami mást látsz meg benne. És ezt várod el egy zeneszámtól is.
Bob Hardy: Az eredeti mű és a mi borítónk közti különbség pedig az, hogy míg Maurer Dóra saját magáról tart fotókat a kezében, addig mi az egymásról készített képeket. Amikor egy bandában játszol, az is így működik, mert a tagok tartják, támogatják egymást.
Mit jelent a The Human Fear (Az emberi félelem) album címe?
Alex Kapranos: Mindannyiunknak vannak egzisztenciális félelmei. Ezek soha nem tűnhetnek el, soha nem szabadulhatunk meg tőlük. Az album mindegyik száma másfajta félelemről szól, egy kapcsolat befejezésének félelméről, az elköteleződéstől való félelemről, vagy arról a félelemről, amikor elhagyunk egy intézményt. De arról is szól, hogyan lehet legyőzni a félelmet.
Bob Hardy: Amikor a címről döntöttünk, akkor a félelem különböző szituációkban való átéléséről beszélgettünk. De ha átéled a félelmet, az annak a jele, hogy élsz. Ha sosem kerülsz olyan szituációba, melyben bármilyen félelmet tapasztalnál, akkor nem is élsz. Akár a banális dolgokban, mint amikor egy hullámvasútra ülsz. A sorban állva még szorongsz, de miután leszálltál a vasútról, megvilágosodsz. A nagyobb dolgokkal is így van ez, mint amikor randira hívsz valakit, vagy először lépsz a színpadra.
Alex Kapranos: Minket nem is igazán a félelem érdekel, hanem hogy miként győzöd le azt. Ez pedig lenyűgöző, ez mutatja meg az emberségünket, a karakterünket, hogy kik vagyunk. Ugyanazokkal a félelmekkel nézünk szembe az életünkben, de az arra adott válaszaink egyéniek.
Ide kapcsolódik az új album Audacious (Vakmerő) című száma, melynek egyik sora így hangzik: „De ne hagyd abba a merészséget, nincs senki, aki megmentsen minket / Szóval csak folytasd”. Hogy látja, mindig új kihívásokkal kell szembenéznünk?
Alex Kapranos: A félelmet le kell győzni. Mit fogsz tenni, ha eljön érted? Csak fekszel, és hagyod, hogy elhatalmasodjon rajtad? Vagy felállsz, és vakmerőséggel nézel vele szembe.
Bob Hardy: Amikor körülötted minden szétesik, a magánéletedben vagy a világ nagyobb eseményeit tekintve, akkor legvakmerőbb dolog, amit tehetsz, ha folytatod a dolgod, és haladsz előre.
A Black Eyelashes (Fekete szempillák) című számban az énekes Görögországban jár, a dalszöveg is tartalmaz görög szavakat. Alex, az ön apja görög, így adódik a kérdés, ön hogyan éli meg a görög kultúrát?
Alex Kapranos: Ez a dal részben arról szól, hogyan éreztem magam, amikor Athénban sétáltam. Azon gondolkodtam, milyen egy bevándorló gyermekének lenni. Tudom, honnan származom, de nem úgy vagyok görög, mint aki Athénban, Thesszalonikiben vagy Míkonoszban nőtt fel. A görögségemre pedig úgy tudok rálelni, ha görög zenét hallgatok, amit mindig is szerettem. Van a dalokban egy gyakran visszatérő téma, ez pedig a fekete szemek, szemöldökök, szempillák. Ez nekem a görögség metaforája lett. Miközben az én szemem zöldes kék.
Az elmúlt években sok változáson esett át az együttes, 2017-ben Julian Corrie billentyűs-gitáros és Dino Bardot gitáros érkeztek, 2021-ben pedig Audrey Tate dobos. Miben különbözik a mostani Franz Ferdinand a kezdeti zenekartól, melyet 2002-ben alapítottak?
Alex Kapranos: Van, ami ugyanaz, és van, ami különbözik. Audrey, Dino és Julian erős személyiséggel bír, nagyszerű zenészek, ahogy a korábbi tagjaink, Nick és Paul is. Ez az együttes konceptuális zenekarként kezdte, amikor Bobbal kitaláltuk. És valahogy még mindig az. Először mindig azt beszéljük át, mi hoz minket izgalomba, hogy miért akarunk a színpadon lenni. Ha ez megvan, a többit már könnyű megcsinálni.
Hogy tudnak ilyen energikusak lenni ennyi év után?
Alex Kapranos: Mert a zenélés a legizgalmasabb dolog, amit csinálhatok. És az energia ösztönösen jön. Lehet intellektuális gondolat az együttes mögött, de amikor előadunk, ösztönösen reagálunk. Ezt keressük. A zsigeri, őszinte, emberi reakciót.
Áradt az energia
Nem húzta az időt a Franz Ferdinand együttes a Művészetek Völgyében, a kapolcsi Panoráma Színpadon vasárnap este, rögtön a slágerekkel indított, amire a közönség kitörő lelkesedéssel reagált. Először a The Dark Side of the Matinée című szám hangzott el, majd érkeztek más ismert dalok, mint a Do You Want To és a Walk Away, de közben az új, The Human Fear című, hatodik stúdióalbum számai is felcsendültek, melyek közül kivált a Hooked és az Audicios című szám nyerte el a publikum tetszését. A koncert egy pontján Alex Kapranos az előttük játszó Hiperkarma együttesnek megköszönte a fellépésüket, és nekik küldte a Michael című dalukat. A koncerten az énekes-gitáros frontember végig hatalmas energiával adott elő, és a csapattagok is odatették magukat, ami a leginkább a további slágereknél, mint a Love Illumination és a Take Me Out esetében történt meg. Az előadás végeztével, alighogy lesétált az együttes a színpadról, a publikum máris visszatapsolta őket, így folytatódott a show, a zenészek többek közt előadták az igen pörgős This Fire című számot, amihez egy ponton Kapranos arra kérte a tömeget, hogy guggoljon le, majd amikor felpörgött a zene, mindenki felugrott, és úgy ropta, mintha sosem lenne vége az éjszakának.
