A Tisza kongresszusán Magyar Péter beszédének záró szakaszában kijelentette: „Nem ígérünk könnyű utat... nem magunkért indulunk el, hanem a hazánkért, az otthonainkért, amelyekben még van élet, a falvakért, ahol még él a remény, a magyar nőkért, éljenek egyedül vagy párkapcsolatban, neveljenek gyereket egyedül vagy családban…ők viszik a vállukon a jövőt". Magyar Péter ezzel zászlót bontott, mindenki számára tervezhetővé tette, hogy azzal értsen-e egyet, ami a múlt, a „folytatjuk” programja, vagy vállalja a kockázatot, hogy részt vesz az ország újjá- és újraépítésében.
ÚJRAINDÍTÁS, ÚJJÁÉPÍTÉS. Az újrakezdésre, a „megjavulásra” vonatkozó újévi fogadalmak rendszerint azért nem teljesülnek, mert az esetek többségében valaminek az abbahagyását (ivás, evés, kényelem, valamint a hét főbűn elkövetése) és ritkábban valaminek az elérését, középpontba állítását ígérik az emberek. Orbán rendszere két pillérre épül: a korlátlan hatalomra és a mértéktelen gazdagodásra. Ha ehelyett a Magyar Péter által javasolt magyar New Deal az egymás érdekeinek figyelembevétele melletti gyarapodást az emberség és az emberiesség értékeire alapozza, akkor a lakhatás biztonságára, az elzártság áttörésére, a megfizethető, fenntartható energiafelhasználásra, a kiművelt emberfők számának szaporítására és a tiszta víz megőrzésére épít.
Ez több, mint kormányváltás, de kevesebb, mint rendszerváltás, mert továbbra is a piacgazdaság, a kapitalizmus intézményei és törvényei jellemzik, azzal a döntő különbséggel, amit a valahai erhardi szociális piacgazdaság a nyers és primitív kapitalizmussal szemben képviselt. A magyar New Deal négy (lakhatás, vasút, energiagazdálkodás, oktatás) +egy (tiszta víz megőrzése) pillére irányokat, de nem azonnal aprópénzre is váltható ígéreteket jelent. Ezeket valóban lépésről lépésre, tégláról téglára lehet ki- és felépíteni, azaz a fokozatosság és – ha szükséges – az iránymódosítás is része a közösen kitűzött, közösen megvalósítandó stratégiának.
TAGADÁS MELLETT LEGYEN ÁLLÍTÁS, ÁTÉLHETŐ, MEGVALÓSÍTHATÓ KÖZÖS JÖVŐKÉP. Ha nincs otthonod, ha járhatatlan a lakóhelyedhez vezető út, ha a gyógyszer, az élelem és a meleg csak egymás rovására szerezhető meg, ha érthetetlen, olvashatatlan vagy felfoghatatlan az, ami körülötted történik, akkor kizáródtál a saját sorsodból, akkor a sorstalanság a perspektíva.
Ha ezekben egyedül maradsz, akkor a tehetetlenség érzése uralkodik el rajtad, amivel szemben nem segít a működésképtelen egészségügyi, oktatási, közlekedési rendszer bírálata, a felelősök felmutatása. Hogy legyen változás, ahhoz változtatni kell az otthonteremtés módján, mert a kaparj kurta, neked is lesz szemlélettel szemben a szociális bérlakásépítés azoknak is jövőt kínál, akik ezt a jövőt a saját erejükből nem tudják létrehozni.
Akik azért nem tudják a munkaerejüket felkínálni, mert nem képesek biztonságosan napról-napra bejutni egy munkahelyre a közlekedés, a vasút, a közút romba dőlt helyzete miatt, azokon nem segít, ha hitelre vehetnek autót. Akik a szigeteletlen lakásuk miatt egyre több pénzből az utcát fűtik, azokon a fűtéskorszerűsítés vagy a rezsitámogatás nem segít. Akik bár tudnak olvasni, csak épp nem értik meg, hogy mit is olvastak, azoknak nem segélyre, hanem tanításra van szükségük. Ahogy Zorán énekli: „Hogy egy pohár víz mit ér, ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell”, ezért a tiszta víz értéke sem egyéni érdek, hanem közösségi cselekvés eredménye.
MINDEN IRÁNYZATOT ÖTVÖZNI KELL, EGYSZERŰBBEN: NÉPFRONTOS POLITIKÁRA VAN SZÜKSÉG, hogy az Orbán-rendszer (korlátlan hatalom + mértéktelen gazdagodás) helyett a fékek és ellensúlyok által ellenőrzött szociális piacgazdaság helyreállítása megvalósuljon. Ahogyan a második világháború utáni újjáépítés közös nemzeti ügy volt, ugyanígy az erkölcsi alapokat földig romboló, ezenközben a gazdasági alapokat kirabló Orbán-rendszer utáni, az egymás érdekeinek a figyelembevétele melletti gyarapodást valló magyar New Deal megvalósítása is nemzeti ügy.
Orbánék lezüllesztették a nemzeti szót, mert a saját korlátlan hatalmuk megőrzését és mértéktelen gazdagodásukat tették meg a nemzet ügyévé, hogy minden ezt akadályozni kívánó csoportot a „nemzeten”, a „hazán” kívül rekesszenek, és ezzel a saját magánérdekük szolgálatába állították a nemzetet.
Ma egyre világosabb, hogy a nemzeti újjáépítésre, az egyéni szabadságjogok védelmére és az egyéni boldogulás megvalósítására létrejött közös, nemzeti lista áll szemben azzal a „bűnlistával”, amit a közjövedelmek és közjavak megkaparintására irányuló Orbán-rendszer képvisel.
Semmi másra nem utalok, mint Churchillnek a II. világháború idején vezetett kormányára, amelyben minden irányzat képviselte magát. A feladat nagysága ma sem viseli el, hogy a bejárni tervezett út meghatározását egyetlen - gazdagodni kívánó - csoport magánérdekei szabják meg.
A JÖVŐKÉP MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ NEM ELÉG „KÖNNYŰ ÁLMOT” ÍGÉRNI, ANNAK ANYAGI-PÉNZÜGYI FELTÉTELEI VANNAK. Az egyetlen programjavaslat, amely a megvalósítás pénzügyi feltételeire is kitért, a valahai SZDSZ Korszakváltás programja volt, amely arra is tartalmazott számításokat, hogyan, milyen lépések és fokozatosság mellett lennének finanszírozhatóak az akkor kijelölt irányok.
Magyar Péter beszédében az általa felvázolt közös jövőkép megvalósításának finanszírozására nyolc, részben egymás hatását erősítő lépést hirdetett meg. Ezeknek a legnagyobb jelentősége az, hogy megszülettek, így tervezhetővé teszik évről-évre a lépések fokozatosságát, és a felelőtlen ígérgetést a felelős tervezéssel cserélik fel. Ám senki nem mondhatja, hogy nem tárta a nép elé a „lehetőségek szűkös takaróját” is.
Az első és a második pont a magyar jogállamiság helyreállítást feltételezi, mert enélkül nem lehet visszaszerezni a bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett csalás és hűtlen kezelés - alapos gyanúja - keretei között megszerzett vagyont, ahogyan csak a jogállamiság teljes helyreállítása mellett várható, hogy Magyarország hozzájut a hétéves uniós tervben számára előirányzott, ám az Európai Unió által felfüggesztett pénzekhez. Az Orbán hatalommegtartását szolgáló propaganda beszüntetése és a közbeszerzések átláthatóvá tétele is százmilliárdokat hagy az adófizetők zsebében, illetve juttat a közös jövőkép megvalósítására. Új vonás a szupergazdagok (5 milliárd forint feletti vagyonúak) adója.
A KISZÁMÍTHATÓ, ÁTLÁTHATÓ, FELELŐS ÉS BECSÜLETES KÖLTSÉGVETÉS- ÉS PÉNZPOLITIKA NEMCSAK A VERSENYRE ÉS A TELJESÍTMÉNYRE ÉPÍTŐ PIACGAZDASÁG ALAPJA, hanem fontos és közgazdaságilag is megalapozott forrás lehet: innen ered a mérséklődő államháztartási hiány által szolidabbá váló finanszírozási költségek miatti megtakarítás. Ha helyreállítható a jogállamiság, újjáépíthető a jog- és tulajdonbiztonság, akkor várható, hogy a beruházások is megindulnak, és a befektetők nem elkerülik, hanem keresik hazánkat.
Ha ettől kiszámítható és fenntartható lesz a gazdasági növekedés, akkor a háztartások is magabiztosabban terveznek és fogyasztanak, amitől egy a potenciális gazdasági növekedést (évi 1-2 százalékos GDP növekedés) meghaladó növekedési ütem várható. Biztos lesz majd vita, alapos kritika arról, hogy az egyes finanszírozási keretek nagyságrendje pontos-e, nem eltúlzott-e. A felelős tervezéssel kalandorpolitika nélkül, lépésről-lépésre, tégláról-téglára, fokozatosan valósulhat meg a Magyar Péter által meghirdetett magyar New Deal.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.