Mia Farrow aztán hosszú ideig Woody Allen élettársa volt, a színész-rendező tizenhárom filmjében játszott. Ám a 66-os úton még az összesen négyszer nősülő – Farrow előtt Nancy Barbatóval és a hollywoodi „végzet asszonyával”, Ava Gardnerrel egybekelő – Sinatrával tartott. Újdonsült férje sokadik virágkorát élte akkoriban, hiszen a Strangers in the Nighttal – átmenetileg – letaszította az amerikai slágerlista éléről a Beatles Paperback Writerjét, sőt három hétig Nagy-Britanniában is a topon ragyogott.
A tengerentúlon tizennyolc héttel azután került az első helyre, hogy lánya, Nancy első helyezést ért el a These Boots Are Made for Walkin’ című dallal. (E szerzemény az Ifjúsági Magazinban 1966 júniusától három hónapon át volt listavezető a külföldi számok között.) A Sétáló csizmákról jut eszembe a papa bemondásainak egyike: „Még azok a nők is számolatlanul veszik a cipőket, akiket a férjük a tenyerén hord.” Nem sokkal a csizmák és az idegenek után Nancy és Frank Sinatra poptörténelmet írt a Somethin’ Stupid című dallal: ez volt az első olyan listavezető szám a könnyűnek nevezett zene históriájában, amelyet apa-lánya duó adott elő.
A Strangers in the Night nagy visszatérést jelentett a maffiával hírhedten jó kapcsolatot ápoló, az „igazgatótanács elnökeként” is emlegetett Frank Sinatra számára, mert tizenegy év, a Learnin’ the Blues 1955-ös sikere után először jutott a lajstrom tetejére. Krokodilkönnyeket azonban nem kellett hullatni érte: csak 1965 decemberében kétmillió lemezét adták el, miután az év szeptemberében megjelent az A September of My Years, majd novemberében az A Man and His Music című albuma.
Az idő tájt arról számoltak be a lapok, hogy négy Cadillacje, három Fordja, két-két Buickja és Rolls-Royce-a, valamint egy-egy Citroënje, Ferrarija és Volkswagenje van. Hátha hirtelen hat-hét kocsi is elromlik, mit lehet tudni, ugyebár...
Amúgy a Billboard magazin első, tízszámos slágerlistájának vezetője ugyancsak Frank Sinatra – és az I’ll Never Smile Againt vele együtt előadó Tommy Dorsey Orchestra – volt 1940. július 27-én (meg még tizenegy hétig).
A lap 1939 januárjától mellékletként adta ki a lemezvásárlási útmutatót, a Record Buying Guide-ot. A heti 100-as kislemezlista 1955. november 12-től, az első heti albumlajstrom, a Billboard 200 1956. március 24-től készült.
A Strangers in the Night annak a Bert Kaempfertnek a kompozíciója, aki 1960-ban első tudott lenni az Egyesült Államokban egy instrumentális számmal, a Wonderland by Nighttal. A hamburgi születésű szerző-zenekarvezető írta – a többi közt – a Red Roses for a Blue Ladyt vagy a Spanish Harlemet, és ő találta ki, hogy a Beatles kísérje Tony Sheridant a My Bonnie című, 1962-ben megjelent albumon. (A felvétel 1961-ben készült Hamburgban.)
Sinatra megvetette a Strangers in the Nightot, de az átütő siker miatt műsoron tartotta. Sokan mások is a repertoárjukra tűzték, a dalnak több mint kétszáz változatát jegyzik. A feldolgozók között volt Shirley Bassey, James Brown, Petula Clark, Engelbert Humperdinck, Brenda Lee, Al Martino, Johnny Mathis, Bette Midler, Matt Monro, Johnny Rivers, a Supremes, a Ventures vagy Andy Williams.
Itthon Vámosi János búgta, hogy „sok idegen jár az éjszakában, / csatangol, bolyong az utat járva…” A magyar szöveget Tardos Péter írta, a Qualiton-kislemez napra pontosan hét hónappal az eredeti amerikai felvétel megjelenése után, 1966. november 11-én látott napvilágot. Vámosi akkor már tizenhárom éve házasságban élt Záray Mártával, akinek szülőhelyén, Tatabányán a cement- és mészmű Schäffer-munkacsoportja tiszteletbeli brigádtaggá választotta mindkét énekest.
Erre a Sinatráknak fikarcnyi esélyük sem volt.
