Mindeddig világszerte kétmillió példányban látott napvilágot, és ahogy azt e sorok írója is igazolhatja, érdekes sztorija, összetett karakterei, mértéktartó terjedelme, - angolul 288 oldal - révén baráti, helyi könyvklubok kedvencévé is vált a Salt Path című visszaemlékezés. A sors kifürkészhetetlenségének köszönhetően éppen akkor derült fény a művet körülvevő hazugságokra, amikor a mozikba került Gillian Anderson és Jason Isaacs főszereplésével készült megfilmesítése. A történetnek két folytatása is megjelent, a negyedik rész pedig már nyomdakészen várja a fejleményeket.
A The Observer tényfeltáró újságírói nyomozták ki, mennyire nem tükrözte az igazságot az elmúlt évek egyik legsikeresebb non-fiction könyve, mely Raynor (másik nevén Sally Walker) és férje, Moth 630 mérföldes, 1014 kilométeres kínkeserves gyaloglását kíséri végig a szélfútta South West Coast Pathon, az Anglia dél-nyugati partját követő szakaszon. A szívfacsaró "igaz" elbeszélés szerint az ötvenes évei elején járó házaspár rajta kívül álló okokból, majd egy rokon által átverve mindenét elvesztette, hajléktalanná vált, Motht pedig egy végzetes neurológiai betegséggel diagnosztizálták, alig néhány hónapos túlélésést jósolva neki. A tenger útjában megörökített anyagi, erkölcsi és fizikai megpróbáltatásokból Wynn és Moth mint a sokat emlegetett brit elszántság és kitartás megtestesítői igazi példaképekként kerültek ki.
Mint mostanra kiderült, elszegényedésük nem volt olyan súlyos, mint a visszaemlékezés állítja, - tulajdonukban maradt egy nekik ajándékozott ingatlan a franciaországi Le Village du Droptban, - de igazi oka az volt, hogy az író még 2012-ben elhunyt főnökétől, Martin Hemmingstől 64 ezer fontot, közel 30 millió forintot sikkasztott el, ami miatt őrizetbe került, kihallgatták, de nem emeltek ellene vádat.
Az Observer munkatársai kétségbe vonták Moth corticobasalis degenerációjának (CBD) valóságtartalmát is, hiszen a minapi walesi filmbemutatón, majdnem egy évtizeddel a kilátástalan diagnózis után, igazán jó formában jelent meg. Pénzügyi megbízhatatlanságukat csak aláhúzza az az adalék, hogy a francia adóhatóság felé tetemes hátralékuk van.
A megsemmisítő megállapítások mind az írónőnek, mind férjének, de a kiadónak, a Penguin Random House-nak (PRH) is rendkívül kínos. Az immár 63 éves Winn-Sally 2300 szavas közleményben igyekezett tisztára mosni magát, az Observer jelentését pedig "rendkívül félrevezetőnek" nevezte. A Penguin változatlanul "megtámadhatatlanul becsületesnek" tartja a könyvet, hozzátéve, hogy "a lehető legnagyobb gondossággal járt el, de az íróval kötött szerződés is hitelességre kényszerített". Ettől függetlenül, rövid gondolkodás után jobbnak látta elhalasztani a negyedik kötet, az On Winter Hill októberre tervezett kiadását. A The Times véleménycikke hitetlenkedik: "Hogy a csudában fordulhatott elő, hogy egyetlen szerkesztő sem ment utána Walker sztorijának? Hogyan adta el az írónő a kiadói lektoroknak férje csodálatos felgyógyulását egy visszafordíthatatlan, súlyos mentális és fizikai fogyatékokkal járó betegségből?" A lap munkatársa szeretné megtudni, milyen változtatásokra került sor a könyv benyújtása és megjelenése között, melyek "oly szívmelengető kontúrokat adtak a Walkerek zűrzavaros életének".
Nagy kérdés, mi fog történni, hiszen Sally Walker lelkén komoly szerződésszegés szárad és a Penguin nyugodtan szakíthatna vele, ugyanakkor továbbra is jövedelmező bestsellerről van szó.
A vitát követve úgy tűnik, a skandalum rámutat a kiadói szakma gyengéire is.
A szerkesztők a középosztályhoz tartoznak és nincs sok fogalmuk a diverzitásról, a jóléti szolgáltatásokról, a szegénység realitásáról. A Times úgy sejti, a szerkesztők egy ideig kétszer is meg fogják gondolni, hogy alapos kontroll nélkül hozzanak ki áldozatokról szóló narratívákat, de hat hónap múlva visszatér a hanyagság. Más vélemények szerint a kiadók nem nyomozóhatóságok és nincs is kapacitásuk utána járni a tényként beállított tartalmak valósághűségének.
Megkérdeztük a kötetet magyarul megjelentető Könyvmolyképző Kiadót, van-e hozzáfűznivalójuk a polémiához, Katona Ildikó kiadóvezető így válaszolt: "Különös, micsoda fordulatokat hozhat az élet, akár egy kiadó életébe is, miközben jó könyveket válogat. Várjuk, kapunk-e hivatalos tájékoztatást a külföldi partnerünktől. Még nem érkezett hír ténymegállapításról. A tenger útja nagyszerű olvasmány és rengeteget ad az olvasóknak. Meglepődve láttuk a híreket és mi magunk is kíváncsian várjuk, mi derül ki végül az ügy kapcsán."
