A hét eleji napokon már egy ideje eltűntek az éttermekből a vendégek, a forgalom zöme a hét második felére és leginkább a hétvégére koncentrálódik. Szembetűnő változásként bontakozik ki manapság, hogy csökken az átlagosan rendelt fogások száma is. Elmaradnak az előételek, és alig isznak a vendégek alkoholt, de egyéb italt is keveset – foglalta össze a Népszavának a piaci helyzetet Kovács László, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének (MVI) elnöke.
A tipikus vendég óvatosan rendel, a takarékoskodás általánosságban érezhető – hangsúlyozta. Valami történt, illetve történik a magyar háztartásokban, mert a hivatalos adatok növekvő jövedelemről, infláció felett emelkedő átlagkeresetekről szólnak, de mindez nem tükröződik a fogyasztásban, így a vendéglátásban sem. A forgalmi pluszok helyenként a turizmusból, azaz a külföldi vendégforgalom növekedéséből adódnak, de ezt a külvárosi egységek és a legtöbb vidéki vendéglátós nem érzi. Valamikor májusban torpant meg a piac, az év eleje még szépen indult, de utána elmaradt a szokásos szezonális forgalomnövekedés is.
Hiába volt iskolaszünet, még július elején is üres strandokról és kihalt éttermekről posztolgattak egymásnak a szakmabeliek – osztotta meg a tapasztalatait Kovács László.
Az ipartestület éves helyzetértékelése ugyanakkor azt tükrözi, hogy a probléma nem új keletű, hiszen 2024 végén a vendéglátóhelyek száma összességében már 15 százalékkal kevesebb volt a járvány előtti, 2019. évihez képest. A vendéglátásban a fogyasztói árak 2024-ben a nemzetgazdasági átlagnál nagyobb mértékben, 8,4 százalékkal emelkedtek az előző esztendőhöz viszonyítva, ez 4,7 százalékponttal haladta meg az évi átlagos, 3,7 százalékos infláció szintjét. A vendéglátóhelyi forgalom volumene 2023-hoz képest 5,5, a járvány előtti, 2019. évinél 0,4 százalékkal volt nagyobb azonos áron, vagyis az inflációtól megtisztítva. A talpon maradóknak öröm lehet az ürömben, hogy a több bevételen kevesebb egység osztozik.
Miután a vendéglátás éves forgalmának a 30 százalékát a három nyári hónap, június, július és augusztus adja, ami most zajlik, alapvető hatással lesz az ágazat egész évére. Egyelőre a fogyasztás csökkenését érzékelik a piaci szereplők, óvatosabb, mértéktartóbb rendelésekkel találkoznak.
A lélektani határ a 10-15 ezer forintos fejenkénti vacsoraszámla lett, a fölött erősen szűrt a közönség.
Nem tesz jót a bevételnek, hogy a borfogyasztás vészjóslóan csökken, a hagyományos vörösbortermelő vidékeket, Szekszárdot, Egert is komoly kihívások elé állítva, mert a fehérbor és a rozé lett divatos, s egyre nagyobb keletje van az alkoholmentes boroknak és pezsgőknek. Már amennyiben rendelnek egyáltalán italt a vendégek, mert valóban erről kell már beszélni. Komoly bevételi forrás lenne a vendéglátásban az italforgalom, aminek alakulása összességében érdemben kihat az általános helyzetre.
Összességében az mondható, hogy mostanra ezen a téren elpárolgott a pandémiát követő általános hangulat, amikor a bezártságból kitörve igyekeztek az emberek bepótolni az elmaradt fogyasztást, találkozásokat, étkezéseket, utazásokat. Újabban a jövőtől való félelem, a biztonságkeresés, a hosszú távú befektetésekre koncentrálás lett a hangsúlyos, illetve a megemelkedett ingatlanárak is elszívják a szabadon felhasználható jövedelmeket a családoktól – vélekedett az MVI elnöke.
Koccintani tehát egyelőre nincs mire, még ha lenne is miből, az átlagemberek egyszerűen nem mernek költeni, nem mernek igazán élni – derül ki az elmondottakból.
Jóízűen megadják
Az Eventrend Group év eleji felmérése szerint bő fél éve átlagosan 8500 forintot tartottak a magyarok elfogadhatónak egy éttermi fogyasztásért, de a budapestiek és a gourmet vendégek ennél többet is.
A válaszadók 17 százaléka havonta 5-10 ezer forintot, 9 százaléka 11-15 ezret, 21 százaléka 15-20 ezer forintot hagy étteremben. A harmadik legnagyobb csoport 18 százalékkal azoké, akik 20–50 ezer forintot költenek éttermi étkezésre minden hónapban.
A megkérdezettek nem egészen fele (45 százalék) nyilatkozott úgy, hogy a hazai vendéglátóhelyek árait még elfogadhatónak tartja, de majdnem ugyanennyien (42 százalék) minősítették túlárazottnak azokat. Olyan vélemények is akadtak, miszerint Magyarországon még mindig olcsóbb étterembe járni, mint Nyugat-Európában.
