Szűk egy évvel a parlamenti választások előtt 2010 óta először mutatkozik valódi esély az Orbán-rendszer leváltására. A pedofilbotrány, a mélyülő gazdasági válság, a szinte használhatatlanná vált közszolgáltatások, valamint a mindezek elfedésére bevetett politikai ámokfutás eredményeképpen a rendszer megroppant, és hacsak valamilyen trükkel, csalással nem akadályozzák meg, jövőre jó eséllyel új erők alakíthatnak kormányt Magyarországon.
De a választásokhoz közeledve mind gyakrabban vetődik fel a kérdés: mi jön ezután? Orbán Viktor és a Fidesz-kormány leváltásához még elég lehet a rendszerrel szembeni, egyre erősödő ellenállás, a választók azonban okkal kíváncsiak arra, hogy a következő kormány milyen értékek mentén kíván dolgozni. Jóllehet az elmúlt 15 évben a Fidesz igyekezett a baloldalt szitokszóvá silányítani, jellemző, hogy a Demokratának adott interjújában még Lázár János építési és közlekedési miniszter is elismerte: „a baloldali gondolatnak, az egyenlőségre törekvésnek mindig volt egy erős társadalmi támogatottsága hazánkban”.
A Republikon Intézet júniusi elemzéséből az derül ki, hogy Magyarországon körülbelül minden harmadik ember vallja magát baloldalinak. Noha a Republikon az önmagukat baloldalinak vallók körében végzett kutatásából kiderül, hogy a hazai baloldaliak több mint fele Budapesten vagy a megyeszékhelyeken él, ötödük azonban falusi. Hiába kisebb tehát a baloldaliak között a kistelepülésen élők aránya az országosnál, a baloldali szavazókat nem elegendő kizárólag nagyvárosi témákkal megszólítani.
A szociális válság mélységét jelző, ijesztő adat, hogy a baloldali magyarok közel fele éppen csak kijön a fizetéséből, közel harmaduk pedig bár kényelmesen él belőle, félretenni egyáltalán nem tud.
A Republikon adatai szerint a baloldaliak mindössze 12 százaléka tud megtakarítani, nyolc százalékuk viszont konkrétan nélkülöző, ami elfogadhatatlan. Ugyancsak érzékletes, hogy a baloldali érzelmű magyarok harmada szerint a legnagyobb problémát a megélhetés költségei jelentik, ezzel párhuzamosan alacsonynak tartják a fizetéseket, és ugyancsak sokan panaszkodnak az egészségügyi ellátás alacsony színvonalára.
Közvetlenül az Orbán-kormányról állít ki szegénységi bizonyítványt, hogy a baloldali magyarok szerint az oktatás alacsony színvonalánál, a klímaváltozásnál, a lakhatási nehézségeknél és a nemek közötti egyenlőtlenségnél is nagyobb probléma az élet minden területét átszövő korrupció. Nem véletlen, hogy az egyenlőségre törekvő baloldali magyarok négyötöde megadóztatná azokat az óriásvagyonokat, amelyekről nap mint nap hall a hírekben.
Orbán Viktor és a kormánya az elmúlt hónapok legnagyobb öngólját rúgta a Budapest Pride betiltásával. Önmagában is óriási arcvesztés, hogy míg a miniszterelnök februárban még arról beszélt, kidobott pénz és idő a Pride előkészítése, ehhez képest június végén sosem látott tömeg vonult fel Budapesten a szabadság és a jogegyenlőség jegyében. Ezt nevezhetjük baloldali sikernek is, hiszen az adatok szerint épp a baloldali magyarok azok, akik kevésbé ragaszkodnak a hagyományos családmodellhez, és támogatóbbak az LMBTQ közösséggel.
Bárki is akar jövőre a kormányrúdhoz állni, annak meg kell szólítania a baloldali választókat, a magyarok harmadát is. Több százezren vannak azok a szavazók, akik kormányváltást akarnak, de csak a baloldalra hajlandóak szavazni, ha bejutásra esélyesnek látják a képviselőiket. Az ő szavazataik feltétlenül szükségesek a kormányváltáshoz, nélkülük bizonytalan a rendszerváltás.
A jó hír az, hogy ehhez nem kell feltalálni a spanyolviaszt: a baloldali magyarok egy újraelosztáson alapuló, szolidáris, mérsékelt ajánlatra várnak. Egy igazságos országra, ahol mindenki egyenlő, ahol a tisztességgel elvégzett munkáért versenyképes fizetés, az államkasszába befizetett adóforintokért pedig színvonalas közszolgáltatások járnak. Ahol nem hatja át a korrupció az élet minden területét, és ahol nem kérdőjelezik meg az alapvető szabadságjogainkat.
A szerző korábbi pénzügyminiszter (MSZP).
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
