Kísértetecske járja be Magyarországot: a bolsevizmus demokratának álcázott (bolsevisztikus) kísértetecskéje. Egy 5 százalék körüli támogatottságú, lélegzet után kapkodó kispárt, a Demokratikus Koalíció próbál kísérteni. Miután megszabadult ugyancsak baloldali küldetéstudatú, korábbi vezetőjétől. Akivel egyszer ugyanazon a gyűlésen beszéltem a Nagy Imre szobornál, és azzal fejeztem be a beszédemet, hogy „a kurva anyját annak, aki kétségbe vonja a magyarságomat!”. Lehet, hogy a jobboldaliságom okozta, hogy nem neki, hanem nekem jutott az eszembe, hogy ezt így kimondjam. Az idegenszerűző, szélsőjobboldali fasisztoid rendszer pretoriánusai mindenesetre hörögtek egyet miatta.
Most ez a DK párt A baloldal – az önmeghatározása szerint, ahogy ez bolsevisztikuséknál szokásos. De már nem proletárdiktatúrát akar, és mintha már elfogadná, hogy a jobboldal is lehet demokrata. Nem hiába mutációja csak az egykorinak. Tanult mindkét konda: az egykori bolsevikok is, nemcsak az egykori nyilasok. Csak az örökzöld melódia maradt: a „nép” röfröf, vagy a „nemzet” röfröf.
A DK híveinek egy részében ugyan ott kísért a régi gondolat is, hogy igazi rendszerváltás csak a kapitalizmus felszámolása lenne – de még túl közeli az egykori kommunista társadalommegváltás kísérletének a csődje. Ma Magyarországon egyelőre csak néhány fedezékben próbálják újragondolni, hogy miként lehetne - megszabadulva a bolsevizmus (= marxizmus-leninizmus) bélyegétől - feltámadni. A putyini Orosz Birodalom, melyben Sztálint már feltámasztották, nem valami csábító minta. Nyugaton az egykori fasiszták, nemzetiszocialisták, action française, nyilasok, vasgárdisták, usztasák fürgébbek: ma már megtalálták mutációikat, ld. AfD, Rassemblement National, magyar változatban a Nemzeti Együttműködés Rendszere – és mindezek komédiása: Donald Trump. Személyében a történelem mintha közveszélyes bohózatként ismételné meg önmagát.
Ki hinné, hogy még az utóbbit is előre látni lehetett?
Henry Louis Mencken, korának legjelentősebb amerikai konzervatív – de liberális demokrata – kritikusa ezt írta 1920-ban: „A demokrácia tökéletesedésével az Elnök hivatala egyre pontosabban leképezi a néplélek valódi természetét. Egyszer majd eljön az a nagyszerű és dicsőséges nap, amikor az ország egyszerű népének szíve vágya végre teljesül, és a Fehér Házat egy megveszekedett bolond, egy komplett nárcisztikus tökfej foglalja el.” Az Egyesült Államokban élő – ugyancsak liberális demokrata – Bartus László a sokkal későbbi magyarországi fejleményekről 2019-ben ezt írta: „Már a mag magában hordozza a fa természetét. Ahogy a tojás is. A kígyótojásból kígyó lesz, nem rántotta. […] amit a magyarok most látnak az Orbán-rendszerből, az semmi ahhoz képest, amivé lesz”.
A DK mostani elnöke azzal kísért, hogy számára nincs különbség jobboldal és szélsőjobboldal között. Van ebben valami pártállami örökség: a kommunista gondolkodás is egybemosott mindent, ami tőle jobbra állt. A DK elnöke szelídebben teszi: szerinte az orbáni szélsőjobboldali NER ugyanúgy jobboldali, mint a Magyar Péter vezette Tisza Párt. Mivel én is jobboldali vagyok, hát ugyanaz vagyok politikailag, mint Orbán Vezér és Miniszterelnök. Meg a hívei. Sajátságos saláta volna ez, ha igaz lenne. Ha tehát a DK nem jutna be a következő választásokon a parlamentbe, akkor abban csak a DK-elnök által ilyenképp vélelmezett „jobboldali” pártok lennének: az orbáni párt meg a Tisza. És az nem lenne jó, ha csak ilyen egyformán „jobboldaliakból” állna az országgyűlés.
Lehet, hogy Magyar Péter a kétharmad birtokában szélsőjobboldali uralmat valósít meg, de az is lehet, hogy nem. Ha nem, akkor nem szélsőjobboldali lesz, hanem jobboldali. A kettő egyáltalán nem ugyanaz.
Mindegyik kifejletre vannak jelek, sok ismeretlenes az egyenlet. Van még tíz hónap, valami kevés talán jobban látszani fog.
De akármi lesz a végkifejlet, az változás lesz. Miért lenne ez eleve rosszabb, mint ami van? Azt viszont pontosan lehet tudni, hogy ha a DK indul, akkor megakadályozhatja a Tisza kétharmadát. Ha ezt Dobrev látja, akkor nem akar rendszerváltást. Jó lesz az a parlamenti stallum is. Ha nem látja, még rosszabb: ostoba.
Mára minden arra utal, hogy a Vezér és Miniszterelnök vesztésre áll. Csak bele kell szagolni a levegőbe: olyan a közhangulat. Olyan ez, akár a tehervonat. Nagyon nehezen indul el, ha elkezdik tolni, de ha már elindult, senki sem állíthatja meg. A Vezér és Miniszterelnök lánya és veje már az Egyesült Államokba települ. Lehet, hogy okosabbak nála? Kimentik a családi ezüstöt? A legutóbbi választások elől még csak a Baleárokig futottak, hogy a választási győzelmük után visszajöjjenek…
Nem tudható, hogy Orbán egy választási vereség ellen mire készül. Akármennyi pénzt elkölthet még. De meg meri-e lépni, hogy erőszakot alkalmazzon? Az, hogy a Pride tüntetésnek végül semmi következménye nem lett (mert azt tanácsolták neki nála eszesebb bűnözők, hogy ne!), arra utal, hogy valójában lassan-lassan minden lehetséges. Nem írom le a legrosszabbat, de attól tartok, már ettől a legrosszabbtól is félnek. Mert félnek. Már félnek.
Ezért fröcsögnek egyre vadabbul.
Ha Magyar Péter kimutatja a foga fehérjét, és ő is szélsőjobboldali önkényuralmat teremt, ezzel a közhangulattal szemben kell neki is ezt megtennie. Ez nem akármilyen kockázat lenne. Ha elgondolom azoknak a tömegeknek a lelkiállapotát, amelyek most őt támogatják. A csalódásuk okozta dühöt. Talán Magyar is tud félni a legrosszabbtól.
Ha meg nem a Türk Tanács felé fordul, hanem belépteti az országot az Európai Ügyészségbe, és EU-barát politikába kezd, akkor mi a probléma? Nyilván eléri majd, hogy meginduljanak megint az uniós támogatások. Ez kétségtelenül kapóra jön neki, a jóléti intézkedésekkel akár a népszerűségét is növelheti. De a támogatások csak akkor indulnak meg, ha a rendszer demokratikusabb lesz, mint a jelenlegi. Ami minden demokratikus politikai irányzatnak, így a baloldalnak is kedvező. És talán lesznek majd tisztességes választások is. A történelem lassú – noha néha piszkosul begyorsulhat...
Minderre ma nem vehető méreg, ahogy az ellenkezőjére sem. De arra igen, hogy a konzervatív jobboldaliság ugyanúgy képes adott esetben egy ország problémájának megoldására, mint egy liberális baloldaliság. Csak mindegyik másként, más időben, máshol. 1945 után a szövetségesek nem véletlenül a jobboldali konzervatív Adenauert és pártját segítették hatalomra Nyugat-Németországban, mert pontosan tudták, hogy egy baloldali párt kevesebb támogatottsággal bírna, amikor át- és vissza kell vezetni a német nemzetet az euro-atlanti világba. Magyarország ma inkább jobboldalias ország, mint baloldalias.
A remény a változás. Más remény jelenleg nincs. Legyen áldott.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.