A koronavírus-járvány alatt sokan döntöttek úgy, hogy magukhoz vesznek valamilyen állatot, főleg kutyát, hogy enyhítsék a bezártság okozta stresszt. Az ELTE Etológiai Tanszékének kutatói azt vizsgálták, hogy ezek a döntések mennyire bizonyultak jónak hosszabb távon, vajon ezeknek az embereknek a lelki egészségére, aktivitására pozitívan hatott-e az állattartás. Kutatásuk az állatbarátok számára meglepő eredményt hozott, ugyanis az derült ki, hogy bár eleinte fokozódott az örökbefogadók boldogsága, azonban ez nem volt hosszú életű. Akár már 6 hónap után inkább tehernek érezték az állatról való gondoskodást, semmint örömforrásnak.
„A kutatásunkban közel háromezer magyar résztvevő töltött ki egy kérdőívet 2020. március és október között összesen háromszor – mondta lapunknak Kubinyi Enikő egyetemi tanár, a kutatás vezetője. - Míg a legtöbb kutatást, ami az állat-ember kapcsolatot vizsgálja, kifejezetten állatszerető embereken készítik, a mi mintánk ebből a szempontból elfogulatlan, átlagos volt. A válaszadók közül 65-höz került új házi kedvenc – kutya, macska vagy egyéb állat – az adatgyűjtés hónapjai alatt, 75-en pedig elveszítettek egyet. A mi adatainkon tehát nem látszott az, hogy különösen sokan fogadtak volna örökbe kutyát. A kérdőív arról is gyűjtött adatokat, hogy a válaszadó mennyire érezte magát szomorúnak, szorongónak, vidámnak, nyugodtnak és aktívnak, mennyire ébred fel kipihenten reggelenként, és érdekesek-e a napjai. Azt találtuk, hogy kis mértékben és rövid távon vidámabbak lettek a válaszadók, miután kutya került a háztartásukba, de hosszabb távon csökkent a nyugalmuk, az aktivitásuk, az elégedettségük az élettel. Meglepő módon a háziállat elvesztése sem okozott tartós lelki megrázkódtatást a válaszadóknál. Ez arra utal, hogy a házi kedvencek nem mindenki számára jelentenek valós érzelmi támaszt, még a stresszes időszakokban sem.”
Az állattartással kapcsolatban legtöbbször azt olvashatjuk, hogy óriási örömet jelent, azonban a nehézségekről, a problémákról jóval kevesebb szó esik. Ráadásul nem is mindenkinek való kiskedvenc, az a legjobb, ha mindenki felméri a saját helyzetét, belefér-e az idejébe, a költségvetésébe, az egész életébe az állattartás. „Őszintén szólva hosszú távú jó hatásról csak elvétve számol be a szakirodalom – jelentette ki az egyetemi tanár. – Például egyedül élő idős embereknél, felnőtt autistáknál, tehát nagyon speciális csoportoknál találták úgy, hogy a kutyatartás életmegtartó, egészségvédő hatású. Vagy ha egy kerekesszékhez kötött mozgássérült kap egy jól képzett, nyugodt és szép kutyát egy szervezettől, akkor nagyon pozitív hatás, hogy miatta ki kell mennie sétálni az utcára, és végre nem lesajnáló pillantásokat kap, hanem kedves szavakat a kutyája miatt. De amikor általánosságban, több százezer embert bevonva vizsgálták, hogy az állattartók jóléte eltér-e a nem állattartókétól, koncentrálva például a jövedelmi különbségekre, akkor nem igazán találtak kedvező hatást.”
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egy-egy ember életét ne változtathatná meg egy állat kedvező irányba, főként ha rendszeresen járnak vele sétálni, sportolni, így akár bővülhet a baráti társaság is. Illetve azoknál is találhatunk összefüggést a mentális állapot és az állattartás között, akiknek nincs jó kapcsolatuk az embertársaikkal, bár Kubinyi Enikő szerint ez nem mindig pozitív.
„Előzetes eredményeink szerint minél fontosabb valaki számára a társállata, annál kevesebb emberrel él közös háztartásban, és annál több konfliktusa van az állat miatt másokkal - emelte ki a szakember. - A Covid alatt pedig azt találtuk, hogy minél fontosabb volt a gazda számára a macskája, annál kevésbé volt nyugodt, aktív és élénk. A kutyákkal kapcsolatban nem láttunk ilyen hatást. Mások kutatásai szerint a társállatokhoz fűződő szorongásos vagy bizonytalan kapcsolat negatív hatásokkal járhat, például depresszióval. Az állatok viselkedési problémái pedig egyértelműen nagyon sok negatív érzelemmel járnak. Az állattartás tehát nem csodaszer, amitől mindenki jobban lesz, hanem összetett jelenség, aminek az inkább pozitív vagy inkább negatív hatása nagyon sok tényezőtől függ.”
Mentális betegeknek jót tesz a háziállat
A házi kedvencekkel kapcsolatos vizsgálatok csak a közelmúltban, a 90-es években indultak el igazán. Korábban főként laboratóriumban tartott állatokat kutattak, a családban élő állatokkal nem foglalkoztak, mert nagyon zavarónak ítélték a környezetük sokféleségét. A társállattartás ekkoriban még nem is volt elterjedt, csak az utóbbi évtizedekben lett különösen népszerű a nyugati típusú kultúrákban. Ugyanakkor már a 18. századtól jelentek meg beszámolók arról, hogy a háziállatok jó hatással lehetnek a mentális betegekre.
