A Budapest Pride kétszeresen is kudarc volt a kormány – ezen belül személyesen Orbán Viktor – számára. Egyrészt azért, mert a rendezvény jóval túlnőtt önmagán: messze nem csupán a melegek jogairól szólt, sőt még a gyülekezési jognál is sokkal többről – az Orbán-rezsim elleni valaha volt legnagyobb tüntetés lett belőle; másrészt pedig azért, mert mindez a hatalom tiltásának dacára történt meg. Orbán Viktornak pedig azért volt külön pofon, mert a rendezők is, és a résztvevők is fityiszt mutattak az ő pökhendi, fölényeskedő megjegyzésének, mely szerint csak kidobott pénz és idő az idei rendezvény szervezésével bajlódni.
És semmi kétség: a hatalom felismerte a kudarcot. Ez abból is látszik, hogy tettek ugyan egy halvány, meglehetősen reménytelen, mondhatni nevetséges kísérletet az „Orbán mesterterve-projekttel” arra, hogy elismerniük ne kelljen – viszont a következő kudarcot már ők maguk előzték meg. Nyilván rájöttek arra, hogy ha beváltják az előzetes fenyegetést, és eljárás alá vonják a Pride résztvevőit, azzal végeláthatatlan adminisztrációs terheket raktak volna az igazságszolgáltatásra – eredménytelenül.
Teljesen azért nem tudják megtagadni magukat: a rendőrség a Pride szervezői ellen mégis csak nyomoz. Mint amikor a játszótéri homokozóban a fiútól elveszik a homokozólapátját – ami egyébként soha nem is volt az övé, csak éppen ő úgy kezelte, mintha: kizárólag ő játszhatott vele, meg még akinek ő megengedte. A fiú pedig durcás-dühösen elkezdi lökdösni a gyereket, akinek a kezében a lapát most van: próbálja azt is, meg hajdanvolt tekintélyét is visszaszerezni.
Csakhogy időközben a gyerekek többsége rájött, hogy nincs az rendjén, ha a közös játékkal mindig csak egyvalaki játszik – többé már nem akarják, hogy egyetlen gyerek kezében legyen az a lapát
A Budapest Pride kétszeresen is kudarc volt a kormány – ezen belül személyesen Orbán Viktor – számára. Egyrészt azért, mert a rendezvény jóval túlnőtt önmagán: messze nem csupán a melegek jogairól szólt, sőt még a gyülekezési jognál is sokkal többről – az Orbán-rezsim elleni valaha volt legnagyobb tüntetés lett belőle; másrészt pedig azért, mert mindez a hatalom tiltásának dacára történt meg. Orbán Viktornak pedig azért volt külön pofon, mert a rendezők is, és a résztvevők is fityiszt mutattak az ő pökhendi, fölényeskedő megjegyzésének, mely szerint csak kidobott pénz és idő az idei rendezvény szervezésével bajlódni.
És semmi kétség: a hatalom felismerte a kudarcot. Ez abból is látszik, hogy tettek ugyan egy halvány, meglehetősen reménytelen, mondhatni nevetséges kísérletet az „Orbán mesterterve-projekttel” arra, hogy elismerniük ne kelljen – viszont a következő kudarcot már ők maguk előzték meg. Nyilván rájöttek arra, hogy ha beváltják az előzetes fenyegetést, és eljárás alá vonják a Pride résztvevőit, azzal végeláthatatlan adminisztrációs terheket raktak volna az igazságszolgáltatásra – eredménytelenül.
Teljesen azért nem tudják megtagadni magukat: a rendőrség a Pride szervezői ellen mégis csak nyomoz. Mint amikor a játszótéri homokozóban a fiútól elveszik a homokozólapátját – ami egyébként soha nem is volt az övé, csak éppen ő úgy kezelte, mintha: kizárólag ő játszhatott vele, meg még akinek ő megengedte. A fiú pedig durcás-dühösen elkezdi lökdösni a gyereket, akinek a kezében a lapát most van: próbálja azt is, meg hajdanvolt tekintélyét is visszaszerezni.
Csakhogy időközben a gyerekek többsége rájött, hogy nincs az rendjén, ha a közös játékkal mindig csak egyvalaki játszik – többé már nem akarják, hogy egyetlen gyerek kezében legyen az a lapát.