Nem tudjuk, mi történt valójában, minek köszönhető a kárpátaljai Sebestyén József tragikus halála. Csupán annyi biztos, hogy ennek nem lett volna szabad megtörténnie, és hogy ezt a tragédiát nem lenne szabad politikai célra használni.
A magyar kormányzati propagandagépezet pontosan tudni véli, hogy a kárpátaljai férfit ukrán toborzók, „Zelenszkij pribékjei” brutálisan kínozták, vasdoronggal agyonverték, a verések következtében hunyt el a beregszászi kórházban. Minderről természetesen azonnal az, és csakis az jut eszükbe, hogy Ukrajnának nincs helye az Európai Unióban.
Orbán Viktor, miután péntek reggeli szokásos rádiós monológjában kiemelten foglalkozott a kérdéssel, azt a benyomást keltve, hogy a kormányzati és Fidesz propaganda új vezérelemet talált kampánylobogójára, szombaton a zártkörű Harcosok Klubja Facebook-csoportban folytatta a tragédiával kapcsolatos eszmefuttatását. Itt is tényként kezelte az ellenőrizhetetlen információkat. A miniszterelnök azt írta, az ukránok még ebben a helyzetben is Magyarországot vádolják. "Szerintük feleslegesen keltjük a feszültséget, és rontjuk a magyar-ukrán kapcsolatokat. Mondják ezt, miután agyonvertek egy magyar állampolgárt. Ami sok, az sok”" – hangsúlyozta Orbán.
És ez már sok. Mindkét oldalról sok. De vegyük először az ukrán oldalt. A botrány kirobbanása után szinte azonnal – úgy, hogy kivizsgálásra nyilván nem volt idő - jött az ukrán hivatalos cáfolat, miszerint nem történt semmiféle bántalmazás, az áldozat betegség miatt hunyt el. Átfogó vizsgálatot ígért az ukrán fél, aminek eredményét, ne szépítsünk, borítékolni lehet. Mert ha nem lehetne, akkor nem fajult volna idáig a helyzet. Az az ukrán híradásokból is rég tudott, hogy a toborzótisztek rengeteg visszaélést követnek el, sok közöttük a korrupt, könnyen bántalmaznak. Jelen esetben az eddigi videók ezt nem bizonyítják, azt viszont igen, hogy miközben az áldozat katonai uniformisban kínok között fetreng, a mentősök segítségnyújtás helyett megalázóan beszélnek vele, nem viszik kórházba, nem kapja meg a szükséges orvosi ellátást. Azt nem tudhatjuk, megverték-e, de hogy nem kapott időben orvosi ellátást, azt igen. Nemzetiségének viszont – úgy tűnik – semmi köze a halálához.
A magyar kormány eddigi megnyilvánulásai az ügyben újfent csak azt bizonyítják, hogy a „nemzeti,” tábor egybentartásáért semmi sem drága, a propagandisztikus uszítás nem ismer határt. Orbán Viktor és a papagájkórus hangsúlyozza az áldozat magyar állampolgárságát, megfeledkezve arról, hogy azt az ukrán hatályos törvényi tiltás ellenére adta a saját szuverenitására oly kényes Magyarország (az ukrán parlament idén júniusban fogadta el a többes állampolgárságot lehetővé tevő törvényt). Orbán Viktorék bizonyíték nélküli vádaskodása már sokat nem oszt vagy szoroz az államközi kapcsolatok tekintetében, de hogy a kárpátaljai magyar hadköteles férfiaknak még pokollá teheti az életét, pusztán azért, mert magyarok, az benne van a pakliban.
A Sebestény József ügyében való kiállás dicséretes dolog is lehetne, ha azt nem kampánycéllal, hanem a diplomácia írott és íratlan szabályainak tiszteletben tartásával tennék.