Nem könnyű eldönteni, hogy a magyarok legendás pesszimizmusa vagy a gazdasági kormányzat immáron tartóssá váló bukdácsolása az oka, de szinte szemmel látható, hogy a megélhetési költségek okozta nyomás egyre nagyobb hatással van a fogyasztói bizalomra. A PwC pénzügyi tanácsadó cég grandiózus, 28 ország 21 ezer fogyasztójára kiterjedő felmérése szerint amíg globálisan 46 százaléknyian érzik magukat anyagi biztonságban, addig Magyarországon mindez alig éri el a 25 százalékot, ami aggasztó.
Nem vitás, hogy egy másik világméretű felmérés esetleg más számokat közölne, de az arányok nemigen különböznének egymástól, így a következtetések is megegyeznének, hiszen
a magyar válaszadók több, mint 60 százaléka arról számolt be az adatgyűjtőknek, hogy éppen csak kijön a pénzéből.
Sőt, 12 százalékuk akkora nehézségekkel küzd, hogy nem tudja teljes mértékben kifizetni havi számláit sem. Aminek oka lehet az is, hogy a 4,6 százalékon beragadt júniusi évesített infláció meghökkentő részadata: a "rezsicsökkentett" energiaárak egymagukban 8,6 százalékkal növekedtek - az élelmiszerárak 6 százalékot meghaladó emelkedése mellett.
A kormány végre rászánta magát arra, hogy a februárban beharangozott követhetetlen bonyolultságú, áfa-visszatérítési szándék helyébe hidegétkezési utalványokat ad 30 ezer forintos értékben a nyugdíjasoknak. Októberben. A szükségből erény gyöngyszeme mindennek a kormányzati indokolása. Az utalványra azért van szükség, hogy „az elért eredményekhez ne csak az aktív munkavállalók, hanem a nyugellátásban és egyes más ellátásokban részesülő magyar állampolgárok is hozzáférjenek”. A NER sajátos módon az eredmények közé sorolja a kudarcot is, hiszen a rendelettervezet is elismeri: a kikényszerített célja az utalványnak nem más, minthogy „megfékezzék az elszabadult élelmiszerárakat, amely elsősorban a nyugdíjasokat terheli meg leginkább”. Elsősorban azt a 800 ezer magyart sújtja, akik a létminimum alatt tengetik napjaikat. Szép számmal vannak közöttük az időskorúak is.