Nem élem már meg, hogy újra NB I-es legyen a Haladás – sóhajt lemondón a 81 esztendős Iszak Sándor, aki a hatvanas évek Halijának középcsatáraként 51 gólt vágott az ellenfeleknek. Volt köztük megannyi pazar kapáslövés, ollózós, felhő- és csukafejes. 10-15 ezer néző tombolt olyankor. Néha 18-20 ezer.
Szombathelyen a Haladás évtizedeken át a város egyik közügye volt. Bajnokságot ugyan nem nyert, a dobogóra egyszer felfért, s a Magyar Kupában három ezüstöt kiharcolt. Innen indult az FTC-vel később világválogatottságig jutó, kétszeres olimpiai bajnok Novák Dezső, itt volt vezéregyéniség Rátkai László, aki (Novákkal együtt) a Ferencváros és magyar foci egyetlen kontinentális kupagyőzelmének, a '65-ös VVK-s elsőségnek volt részese. És itt startolt a pályája Király Gábor 108-szoros válogatott kapusnak. Az is igaz, hogy a Haladás a hazai kiesési rekorder, összesen 11-szer búcsúzott az eső osztálytól.
Mostanra a másodosztály is távolra került. A 2024-25-ös bajnokságban a csapat az utolsó meccsen biztosította a bennmaradását a 3. osztályban. Az elmúlt 10 évben a klub pénzügyileg kétszer is összeomlott. 2019-ben Mészáros Lőrinc most már egykori veje, Homlok Zsolt mentette meg a zöld-fehéreket, ám a vállalkozó később elvált a „leggazdagabb magyar” lányától, és Homlok addig nyereséges cége csődbe ment. A Haladást tavaly a megsemmisülés fenyegette egy 55 milliós adótartozás miatt. Gyűjtés indult a klubért, és Schäfer András, a Haladásban nevelkedett válogatott játékos 15 milliót küldött, ami ösztönzőleg hatott a szurkolókra. 1300 adományozónak köszönhetően a klub megmenekült.
Az NB III-as csapatot működtető a Haladás 1919 Kft. többségi tulajdonát 2024-ben megvette a szombathelyi önkormányzat. A város ragaszkodik a 106 éves klubhoz, ezt az is bizonyítja, hogy a klub olimpiai bajnok kapusáról, Szarka Zoltánról és a '70-es évek remek játékosáról, Király Ferencről (Király Gábor apjáról) utcát, a Haladás idén elhunyt válogatott középpályásáról, Halmosi Zoltánról sétányt neveztek el. A város érdekeit Czeglédy Csaba önkormányzati bizottsági elnök képviseli a klubnál. Czeglédy nem kertel:
– A hosszútávú cél Szombathelyen csak az lehet, hogy a városnak legyen első osztályú csapata. Ez nem jelenti azt, hogy már 2026-ban fel akarunk jutni a másodosztályba, ám elvárás, hogy a mezőny első felében végezzünk,
és ha az év végén elérhetőnek látszik az első hely, akkor tavasszal meg is próbáljuk".
A város egyelőre évi 100 millióval támogatja a csapatot, s a klub mindent összeadva 250-300 millióból gazdálkodhat. Ennyiből amatőr játékosokra telik, akik tanulnak vagy dolgoznak valahol. A csapat vezetőedzője, Vigh Ferenc egy ausztriai postán kézbesítő. A csapataival már többször is alsó osztályos bajnokságokat nyerő tréner szerint az alapvetően fiatalokból álló Haladáshoz igazolni kell 4-5 rutinosabb húzóembert a feljutáshoz. Csakhogy egy jobb, harmadosztályú játékos egymilliós havi kereset alatt nemigen ír alá, s rájuk nincs pénze a klubnak.
PrioritásSokak szerint megmosolyogtató, hogy a kormány az elmúlt másfél évtizedben sorra pumpált fel kicsi településeken NB I-es csapatokat, amelyek 1-2 ezer néző előtt játszották a meccseiket (például Kisvárdán, Mezőkövesden, Kazincbarcikán, Felcsúton). Eközben olyan megyeszékhelyeken, mint Szombathely, Pécs, Tatabánya vagy Békéscsaba, alsóbb osztályokban senyvednek az egykor szebb napokat látott futballklubok, pedig ott – vélhetően – néha tel ház előtt rendezhetnék a meccseket. Jelenleg egy csapat akkor esélyes az első osztályra, ha beáll mögé egy NER-lovag, aki a fociszerelmes kormányfő utasítására vállalja a feladatot. Gazdaságilag ilyen kiadást vállalni senkinek nem érné meg egy 10-15 ezer lelkes kisvárosban, ám a NER-lovag cége a klubra fordított támogatást visszakapja a túlárazott állami megrendelésekből. Ilyen „támogató” nélkül nincs sansz az NB I-re. És ha egy város vezetése ellenzéki, akkor se lovag, se lóvé.
Már pedig Szombathely ellenzéki.
Ahogy Pécs is.
A közelmúltban elhunyt legendás tréner, Garami József vezetésével a PMFC egykor bajnoki ezüst- és bronzérmes, illetve Magyar Kupa-győztes volt, és a nemzetközi kupákban a Juventusszal, a Feyernorddal, a Manchester Uniteddel és a Stuttgarttal viaskodott. A klub 40 éven át nevelt válogatott játékosokat (csak néhányuk: Bérczy, Katzirz, Konrád, Lovász, Márton, Mészáros, Palaczky, Rapp, Róth, Tóth József, de a PMFC-ből startolt Dárdai Pál, Gera Zoltán és Dibusz Dénes karrierje is).
Ám most a „Pamacs” is a harmadik vonalban dekkol. 2015-ben a csapatot - financiális okokból - visszasorolták a megye I-be, s bár három év alatt két osztályt lépett, tavaly visszacsúszott az NB III-ba.
Akkor távozott a klub főszponzora, a Hungast is, és az egyesület mögött álló gazdasági társaság 80 százalékos tulajdonrészét megvette a biztosítási brókercéget irányító Rabi Csaba. A pécsi vállalkozó támogatásával a csapat 5. lett a bajnokságban, de a klubtól kiszivárgott hírek szerint ősztől új tulaja lesz az egyesületnek, mert Rabi nem tud olyan erős pénzügyi hátteret mozgósítani, ami elegendő lenne egy feljutásra esélyes csapat felépítéséhez. Rabi nem kívánt nyilatkozni, ugyanakkor nem cáfolta lapunknak a „zuhanyhíradóból” érkező információkat. Ahonnan azt is megtudtuk, hogy a PMFC-nek 250 milliós szponzori apanázs kell ahhoz, hogy ne legyen gondja az NB III-ban. Ehhez az MLSZ-től – mint minden harmadosztályú egyesület – még kapnak 27 milliót. Mindebből telik a játékosok átlagosan félmilliós nettóbérére.
Garami József: Harminc éven át sokszor elmondtam, hogyan képzelem az utánpótlás-nevelést, de már feleslegesÁm ha egy NB III-as csapat fel akar jutni az NB II-be, olyan játékosok kellenek, akiknek másodosztályú a tudása és a keresete, ami közelíti a nettó egymilliót. Így a csapat teljes bérköltsége megduplázódik, vagyis félmilliárd kell a szponzoroktól. Viszont, ha a csapat már feljutott az NB II-be, akkor a szponzoroktól újra elegendő a 250 millió, ugyanis az MLSZ a másodosztályú egyesületeknek 320 milliót ad alapból. Vagyis akkor kell sok szponzori pénz, ha egy csapat fel akar jutni, ha már feljutott, akkor kevesebb is elég. Ha egy gárda az NB II-ből az első osztályba vágyik, olyankor NB I-es tudású játékosok kellenek, akiknek 4-5 millió a havi nettója. Ekkor egymilliárdot kell betenni a kasszába. Az NB I-ben maradáshoz sem kell több támogatás, mert az első osztályú csapatoknak 1,1 milliárdot utal az MLSZ. Ebből adódik, hogy az első osztályba vágyó PMFC-nek olyan tulajdonos kell, aki fel tudja hajtani az említett összegeket. Hogy érkezik-e ilyen módos gazda, az a következő hetekben derül ki.
A PMFC helyzetét a létesítménygondok is nehezítik. Edzőpályája van, stadionja nincs. Az egykor nagy csatáknak helyt adó újmecsekaljai stadiont a '10-es években az akkor fideszes irányítású önkormányzat átadta a Pécsi Tudományegyetem sportegyesületének, a PEAC-nak.
A PMFC évi 20 millió bérleti díjat fizet, hogy továbbra is ott játszhassa meccseit, ahol egyébként nem is játszhatna, mivel a pálya nem felel meg még az NB III követelményeinek sem. Ahhoz rá kellene költeni 100 milliót. Csakhogy a PEAC-nak nem érdeke egy ilyen befektetés,
a PMFC meg miért költsön másnak a stadionjára? Az MLSZ – várhatón – a következő idényre is engedélyezi a pálya használatát, ha meg mégsem, és a PMFC-nek egy másik városban, néhány tucat odabumlizó pécsi drukker előtt kell játszania a „hazai” meccseit, akkor azzal a szövetség a piros-feketék maradék feljutási esélyeit is negligálja.
A Békéscsabai Előre sem álmodozhat az első osztályról. A csapat 1974-től 30 éven át általában NB I-es volt. 1988-ban Magyar Kupát nyert az Előre, ’94-ben pedig három fordulóval a vége előtt még vezették a tabellát, aztán a végére visszaesett az otthonában 10-15 ezer nézőt vonzó csapat, és harmadik lett, az aranyat az általuk idegenben is legyőzött Vác vitte el. A csapatot akkor vezetőedzőként Pásztor József irányította, aki a '70-es, '80-as években a lila-fehérek legmeghatározóbb spílere volt. Pásztor játéktudásáról a Gyulán élő, örök ellenzéki költő, Simonyi Imre egész oldalas, himnikus esszét írt a megyei napilapba.
Az elmúlt két évtizedben viszont senki sem méltatta a csabai játékosok teljesítményét. A csapat többnyire a másod-harmadosztályban küszködött, s a tavasszal az utolsó fordulóban harcolta ki az NB II-ben maradást. A lecsúszás fő oka: a gazdaságilag depressziós Viharsarokban alig akad szponzor. A 71 éves Pásztor ma is a klubnál szolgál, szaktanácsadó. Sűrűn faggatják a helyiek: mikor lesz újra első osztályú csapata Csabának? Nem tud biztató választ adni. Főleg, mert a feljutásért olyanokkal kell versengeni, mint a Kecskemét, a Honvéd, a Vasas és a Videoton. Pásztor szerint 16 csapatos NB I esetén több nagyváros juthatna meccsélményhez.
A csabaiak vezetőedzője, Csató Sándor azt mondja: egyelőre nem cél a feljutás, az viszont igen, hogy az együttes a középmezőnyben végezzen. Ehhez évi 250-300 millió kell,
amit a klub szponzora, Barkász Sándor a mélyépítőcége bevételéből biztosítja. Ennél többet nem tud beletenni, nagyobb tervekhez további támogatók kellenének. "Ez nem jelenti, hogy eleve lemondunk az NB I-es álmokról – magyarázza Barkász. – Ha összejön egy olyan csapat, amiben benne van az első osztály lehetősége, akkor megmozgatok mindent, hogy összejöjjön a pénz. De nagy adag szerencse is kell ahhoz, hogy kialakuljon egy olyan játékosközösség, amely eséllyel pályázik az NB I-re".
Zárásképp egy emlék az álmokról: 1987 április 1-én Békés megye napilapjában megjelent, hogy Diego Maradona egy Amerikába kivándorolt sarkadi cigányember, Maradó József leszármazottja, és az argentin zseni vissza akar települni ősei hazájába, levezetésként pedig a Békéscsabán futballozna. A bolondoknapi cikk „elárulta”, hogy Diego délután már edz is a csapat pályáján. Aznap másfélezer ember ment ki Maradonát megnézni. Persze, hiába.
A csabaiak szerint csodára azóta is van igény a városban.
