A legyűrt, földre vitt inflációt már egyre kevésbé emlegetik a kormány képviselői, visszatért a harc, a küzdelem és az indokolatlanul árat emelők fenyegetése. A folyton növekvő árakban megtestesülő szörny csak nem akar engedelmeskedni a nemzetgazdasági miniszter meseszerű vágyálmainak. Pedig alig fél év telt el azóta, hogy még mindenki örült a múlt évi 3,7 százalékos inflációs eredménynek és az ennek nyomán még ennél is alacsonyabbra beállított idei terveknek. Szó volt arról, hogy a bázishatások miatt lesznek enyhe emelkedések, de ekkorára, hogy júniusra már 4,6 százalékra gyorsuljon az éves összehasonlítású áremelkedési ütem, kevesen számítottak. Magyarázat persze mindenre van: a tavaszi fagyok, kevesebb és drágább a zöldség, a gyümölcs, a hideg nyárelő miatt több energiát fogyasztottak a háztartások...
Van persze aki egyenesen pozitív tényként kezeli ezt az értéket is, mert, ha picivel is, de rosszabbat várt, még úgy is, hogy az árrésstopok 1-1,5 százalékkal mérsékelték a pénzromlást. Ezek pedig előbb-utóbb - talán jövőre - megszűnnek és valósággá válik a most lefojtott áremelési szándék. Ugyanis a gazdasági szereplők, a termelőktől a késztermékek előállítóin keresztül a kereskedőig, mindenki árat akar emelni, mert a költségei folyamatosan nőnek. A kormány van amikor árstoppal, vagy mint most árrésstoppal és kényszerítéssel fékezi az áremelkedéseket, de már belátta, hogy megállítani nem tudja. A piac erősebb nála, a szereplők mindig megtalálják a kiskapukat, így nem tudja "megvédeni" a fogyasztókat attól, hogy többet fizessenek ugyanazért a mennyiségért. Mindez messze vezet: rontja a gazdasági növekedési kilátásokat, akadályozza a beruházásokat, még inkább fokozza az elszegényedést.
A legfájóbb, hogy az élelmiszerárak ismét nőnek, ami tömegeket életét nehezíti. A kormány ígéreteinek, hogy majd jobb lesz, már egyre kevesebben hihetnek. Reméljük, hogy az infláció hosszú távon nem győzhet, de az emberek most vesztésre állnak az árakkal szemben.