Altatódal Williamnek
Először Hamlet indul szobájába, messze van Dánia,
míg átkel a tengeren, hajóját meg-megrázza a szél.
sírgödörben tán nyugodtabban pihenne,
de végzete élni rendeli.
aztán ott van Júlia, annyi szép hajnalra virradhatna,
ám idő előtt elalszik – örökre.
és nézd Lady Macbethet, álmatlanul gyűri párnáját
kibomló fürtjei alá, az alvás ajtaján őrt áll a bűntudat.
Szentivánéjen kiegyezik Hold s a Nap,
álmából kótyagosan ébred Titánia.
William, jer, pihenj meg már,
rossz házasságunk okán magad ne emészd!
– de e hang csak káprázat:
„e kis játék álomban zajlott.”
Ki leszek, ha nagy leszel?
te is
ismered az anyákat akik együtt
pisilnek a gyerekükkel együtt
nő a foguk és együtt
nem alszanak ha fáj a pocakjuk együtt
teszik meg az első lépéseket
tanulják a szavakat és mennek óvodába
és iskolára is együtt
érnek meg a barátjuk is ugyanaz –
szeretjük a Petikét mondják
kedvencünk a mákos tészta
nagyon meg voltunk fázva
elhagytuk a kedvenc kapucnis felsőnket.
és mégis egyedül fogy ki belőlük a levegő ahogy
a gyerekeik elhagyják az iskolát ahogy
először lesznek szerelmesek amikor
inkább a barátaikkal töltik a hétvégét amikor
elfelejtik az anyák napját mert már
nem rajzoltat velük tulipánt a tanító néni.
ott állnak annyi színes együttel egyedül:
kezükön át- meg áthúzzák és szépen
motringba tekerik az összeset
kosarukban ott a kötőtű
ideje újrakötni magukat.
