Többször meg kellett szakítani a beszélgetésünket Giorgi Tabagarival, aki a Pride Museum társalapítója, és sok szempontból mindenese is. Ő adott a látogatóknak jegyet, és még akkor is el kellett szaladnia pár percre, amikor a sofőr útépítés miatt nem tudott behajtani, így neki és a brüsszeli Pride Museum többi segítőjének kellett behozni az esti rendezvényre szánt italokat egy sarokkal arrébbról.
Giorgi Tabagari és szervezőtársai már néhány éve tervezik egy nemzetközi pride-múzeum megalapítását, több város is szóba került, aztán Brüsszel mellett tették le a voksukat. A cél egy állandó múzeum kialakítása, de most lehetőséget kaptak, hogy egy hónapra birtokba vegyenek egy kiállítóteret.
Csak néhány héttel a tervezett megnyitó előtt dőlt el, hogy övék lesz a múzeum épülete, de Giorgi Tabagari és négy másik szervező úgy döntött, belevágnak, mindössze kétszáz euróval a számlájukon. A következő hetekben szó szerint éjt nappallá téve hozták tető alá a tárlatot.
A nemzetközi felhívásra több mint 70 pályamű érkezett a rövid határidő ellenére. A kiválasztott művek számos országból érkeztek, és vannak köztük szobrok, festmények, fotósorozatok, videók és installációk is. Esténként pedig számos performanszt és egyéb programot rendeznek a termekben.
A kiállítás címe What about Queer? – azaz: Mi a helyzet a queerrel? A queer szó – eredeti jelentésében furcsa – egy gyűjtőfogalom, használható minden meleg, leszbikus, biszexuális, transznemű és olyan emberre, akinek a szexuális orientációja vagy nemi önazonossága eltér a többségitől. Az LMBTQ rövidítésben a Q betű minden olyan embert takar, aki nem szeretné magát egyik csoportba sem besorolni, de nem heteroszexuális.
A queer tér egy olyan hely, ahol a normativitás logikáját megzavarják, megtörik, lebontják
– mondja az amerikai Jack Halberstam kutató és szerző, akinek a szavait a kiállítás mottójává tették. Az ilyen megtört és folyamatosan változó teret hozták be a szervezők az épületbe. A kiállítás anyagát a négy hét alatt is részben változtatják, ezzel is a befejezetlenséget erősítve.
Az épület az ipari hangulatú és nem éppen festői szépségű brüsszeli csatorna mellett található, Molenbeek kerületben. A kerület a belga főváros egyik szegényebb része, jelentős muszlim lakossággal. Sokan akkor jegyezték meg a városrész nevét, amikor kiderült, a 2015-ös párizsi terrortámadás végrehajtói itt nőttek föl, majd itt is bujkáltak a támadás után. Ugyanakkor tévedés – vagy politikailag motivált hazugság – lenne no-go zónának nevezni a környéket, még akkor is, ha láthatóan rosszabb állapotban van, mint a mindössze tizenöt perc sétára található történelmi belváros. A Pride Museum alapítói viszont kiemelik, a helyszín még segítheti is, hogy a több szempontból is kiszolgáltatott és hátrányos helyzetben lévő emberek közös pontokat találjanak.
Giorgi Tabagari szerint sok szempontból nehéz LMBTQ+ közösségi és művészeti tereket kialakítani. A queer művészet queerként bemutatása is sokszor akadályokba ütközik. Ott van például az örmény Szergej Paradzsanov filmrendező. Az örmény művészt a szovjet hatóságok homoszexualitása miatt börtönbe is zárták, alkotásai – például világhírű, A gránátalma színei című filmje – azóta is sok LMBTQ+- témával foglalkozó alkotót is inspiráltak, de a szerzői jogokat birtokló orosz és örmény intézmények közül többen elzárkóznak attól, hogy munkáit ilyen kontextusban mutassák be.
A politika ráadásul sok országban támadást indított az LMBTQ+ emberek ellen az elmúlt években. Tabagari sok évig fontos szerepet vállalt a grúz LMBTQ+ mozgalomban, a Tbiliszi Pride szervezet igazgatója is volt. Elmondása szerint a 2010-es években bár messze nem volt tökéletes a helyzet, a kisebbségek jogi védelme egyre jobb lett, pezsgő civil és kulturális élet volt a grúz fővárosban. Ez viszont az elmúlt években a visszájára fordult.
Giorgi Tabagari is lejárató kampányok céltáblája lett, az arcát, más civilekkel együtt, plakátokra tette ki a kormánypárt, a lakásában rendőrségi razzia is volt, egy ideje már Belgiumban él.
A legutolsó, 2023-as Tbiliszi Pride zárt körű rendezvényét szélsőséges ellentüntetők szétverték, a szervezők szerint a rendőrség ebben nem akadályozta meg érdemben a támadókat. Az Orbán-szövetséges Grúz Álom párt 2024-ben elfogadta a „külföldi ügynökökről” szóló, civileket elhallgattató törvényt. A tavaly októberi – kritikusok szerint elcsalt – választások után pedig még brutálisabban lépett föl a hatalom az ellenzékkel és a civilekkel szemben is.
Tabagari figyelemmel kíséri a magyar eseményeket is, nemrég egy kutatást is készített a magyar, bolgár és grúz LMBTQ-ellenes politikai támadásokról. Szerinte a sikeres Budapest Pride azt jelenti, hogy a magyar társadalom kiállt, és megmutatta: nem hagyja magát.
Infó: What about Queer? – Pride Museum. Megtekinthető július 15-ig. MIMA, Quai du Hainaut 41, 1080 Molenbeek-Saint-Jean
