Meglepő személyre sújtott le az ellenzék körében pusztító önfeladási járvány. Jámbor András, a Szikra Mozgalom országgyűlési képviselője is bejelentette, hogy nem indul újra egyéni körzetében a 2026-os parlamenti választáson, hanem erejével, képességeivel a Tisza Párt jelöltjét kívánja segíteni.
Döntésével illusztris társasághoz csatlakozott. A Tisza erősödésével és a többi ellenzéki párt gyengülésével párhuzamosan aktív és volt politikusok, közszereplők sora jutott hasonló véleményre. Fekete Győr Andrástól Karácsony Gergelyig, Lendvai Ildikótól Juhász Péterig, Nádasdy Ádámtól Bojár Gáborig számosan nyilvánították ki, hogy a rendszerváltás érdekében félre kell tenni az ideológiai ellentéteket és a Magyar Péter személye miatti aggályokat.
Ahogy Bojár fogalmazott, „ha befogott orral is”, de a Tiszára kell szavazni, mert aki nem így tesz, vagy akár csak otthon marad, az a Fidesz hatalomban maradását szolgálja. Ő a Momentumot hozta fel példaként az igazi hazafiságra, mert pártérdeke elé tudta helyezni hazánk érdekét. Így vélekedik Puzsér Róbert is, aki szerint Jámbor András visszalépése történelmi jelentőségű politikai döntés, amely túlmutat az egyéni érdekeken, és példát kellene mutasson az egész ellenzéki mezőny számára.
Magyar Péter támogatói súlyos tévedésben vannak. Először is: rendszerváltás nem lesz. A rendszer kapitalista, és az is marad minden hibájával, igazságtalanságával. A jogállam, a demokrácia úgymond helyreállítása nem számolja fel a valójában szűk körű hatalomgyakorlást, a kizsákmányolást, a vagyoni különbségeket, a társadalmi mobilitás hiányát, etc. Milliárdosok ezután is lesznek, az egyenlőtlenségek akár nőhetnek is. Az általánosan elfogadott szempontok szerint jogállamnak számító Csehország leggazdagabbjai - akik főleg olyan nem termelő szektorokban bírnak érdekeltségekkel, mint a szerencsejáték, ingatlan, távközlés - például jóval vagyonosabbak magyar társaiknál.
De ami ennél is nagyobb probléma, az az, hogy az elveiket feladó politikusok, hírességek és választópolgárok totálisan félreértik az előttünk álló legfontosabb feladatot: az ugyanis nem a kormányváltás, hanem Magyarország problémáinak megoldása.
Magyar Péter alkalmatlan e feladat elvégzésére. Háromnegyed évvel a választások előtt pártjának nincsenek politikusai, nincsenek szakértői, kurta, felületes programjának pontjait pedig más ellenzéki pártok elképzeléseiből ollózták. Mitől változna ez meg a Tisza győzelme esetén? Átvennék a Fidesz embereit? Ezt tagadják, de amúgy sem mennének velük sokra, mert nagyrészt ők vezették az országot mostani, elkeserítő helyzetébe. Az "óellenzék" szakértőire támaszkodnának? Azon kívül, hogy erre sem mutatnak sok hajlandóságot, az ő hozzá nem értésüket ékesen bizonyítja, hogy a 15 éves Fidesz-uralom alatt sem a média, sem a közvélemény nem volt kíváncsi az elképzeléseikre, és képtelenek voltak egy olyan stratégia kidolgozására, amelynek birtokában legalább meg tudták volna szorítani a Fideszt az elmúlt három országgyűlési választáson.
Egy alkalmatlan kormány lecserélése egy másik alkalmatlanra értelmetlen dolog. Magyar Péter és a Tisza Párt győzelmével még rosszabb helyzetbe is kerülne az ország - a baloldal pedig egyenesen kilátástalanba -, mintha maradna a Fidesz-kormány.
Magyar ugyanis - dacára maga és pártja szerény képességeinek - a társadalom nagyobb részének Orbán bukása felett érzett eufóriája és az újrainduló uniós támogatások miatt könnyen bebetonozhatja hatalmát akár két-három ciklusra is. A beáramló pénz lehetőséget nyújt olyan hangulatjavító intézkedések meghozatalára, amelyek az alapvető problémákat nem oldják meg, a választókban mégis a jó kormányzás érzetét keltik. (A 2010-es években egy átlagos képességű közgazdász irányításával is gazdasági sikereket tudott felmutatni az Orbán-kormány.) Magyar hatalomra kerülése csak meghosszabbítaná hazánk nyomorát.
Még katasztrofálisabb hatása lenne ennek az eshetőségnek a baloldalra, amely beláthatatlan ideig elveszítené a lehetőségét annak, hogy beleszóljon az ország ügyeibe. Ha pedig be sem jut a parlamentbe baloldali párt 2026-ban, akkor eleve nincs miről beszélni.
Ha végül szűken bejut a DK - a baloldalról másnak nincs erre esélye -, akkor elvben két eset lehetséges: vagy koalícióra lép Magyar pártjával, vagy ellenzékben folytatja. A Demokratikus Koalíció egyik felállásban sem fogja tudni gyarapítani támogatói számát. Az első esetben a kormányzat sikereit a Tisza Párt érdemének fogják betudni a választók, kudarcaiból pedig az ellenzéki Fidesz profitálna. De a DK ellenzékben sem lenne képes erősödni, mert az elégedetlenek a Fideszben fogják látni az alternatívát. Mindennek az lenne a következménye, hogy a DK-nak a 2026 után következő két-három országgyűlési választáson vért kellene izzadnia, hogy elérje a bejutási küszöböt, ha ugyan nem váltja fel időközben egy újonnan alakuló baloldali párt.
Mit kéne tenni annak érdekében, hogy elkerüljük az országot és a baloldalt fenyegető súlyos veszélyt? Semmiképp sem szabad folytatni a jelenlegi gyakorlatot, ami abban nyilvánul meg, hogy a baloldal a Tiszával verseng, ki tudja élesebben, harsányabban kritizálni a hatalmat. Ezzel csak újabb érveket ad az embereknek, hogy miért is kell Magyar Péterre szavazniuk.
Ehelyett kétfrontos harcot kell indítani: támadni kell a hatalmat és a Tiszát egyaránt. Ezzel vissza lehetne szerezni a Magyarhoz csatlakozó baloldali szavazók legalább egy részét, és mozgósítani lehetne azokat, akik nem látván alternatívát az egykori fideszesben, távol maradnának a választástól.
A konzervatív jobboldali pártok gyenge pontja, hogy nincs, és nem is lesz megfelelő elképzelésük az ország problémáinak megoldására. Ezt kell tudatosítani a választókban. Ehhez a baloldalnak vonzó jövőképet - belátható időn belüli felzárkózás a legfejlettebb országokhoz - és annak megvalósíthatóságát meggyőzően alátámasztó megoldásokat - a közoktatás korszerűsítése, az innováció erősítése - kell felmutatnia. Hetek alatt ki lehetne dolgozni a részleteket, és utána el lehetne indítani egy hatásos offenzívát a jobboldal ellen, amivel megakadályozható, hogy egy harmadik, egy ú.n. Magyar-korszak is legyen legújabbkori történelmünkben.
A Tisza-hívek végső érvként egy kérdést szoktak feltenni annak, aki nem szeretné Magyart kormányfőként látni: akkor maradjon a Fidesz?. Visszakérdezek: öt év múlva induljon el az ország felzárkózásához és ezáltal problémáink megoldódásához vezető folyamat, vagy - a Tisza győzelme esetén - 13-17 év múlva, amikorra megerősödhet egy új, potens baloldali párt?
A Fidesz meggyengült. Megfelelő stratégiával a baloldal meg tudná szerezni a kellő támogatottságot ahhoz, hogy 2030-ban leváltsa a hatalomról, és el tudná indítani a felzárkózás folyamatát. Összefogva nem lehetetlen vállalkozás.
A szerző építészmérnök, oktatási szakértő.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.