Boldogság

Nehéz elhinni, hogy a rendőrség szakmai döntést hozott, amikor közleményben tudatta: nem bünteti a június végi Pride résztvevőit. A magyarázat szerint azért, mert a résztvevők nem tudhatták, hogy törvénytelen rendezvény szereplői, mert két ellentétes információt kaptak. Lendüljünk túl nagyvonalúan az indoklás ostobaságán; akik ott voltak nagyon is tudatában voltak annak, hogy mit akar Orbán – és vele a kormány, valamint a Fidesz – és mit akarnak a vonulók. Az előbbiek igenis tiltani akartak, nehogy már buzik grasszáljanak Budapest utcáin, megrontva ezzel a gyerekeinket, az utóbbiak pedig azt akarták megmutatni, nem lehet a szélsőjobb formációknak és gondolatoknak megfelelni, ők büszke, szabad polgárok, elég a hatalmi önkényből.

Ez volt az egyszerű képlet, azaz, akik június 28-án vállalták a részvételt, pont azért tették, mert Orbán tiltani akart. Szépen, békésen és boldog arccal fordultak szembe az önkénnyel, rég nem látott példáját mutatva az összetartásnak, az ellenállásnak, a hübrisz elleni tiltakozásnak.

képtelen volt időben felismerni, hogy ezúttal nem tudja érvényesíteni akaratát. A gyülekezési jog korlátozása olyan határt lépett át, amely még ennél az ellustult nemzetnél is kiverte a biztosítékot – eddig és ne tovább, mondta több százezer ember. Orbán azonban tovább akart menni, bizonyítandó ki a kakas ebben a hazában. Csakhogy kénytelen volt felismerni – vagy ő, vagy a felmérések –, hogy a tömeges büntetés újabb tiltakozási hullámot indítana el. Már Pankotai Lili feljelentése indulatokat váltott ki, pedig az – állítólag – csak egy civil ember elhatározása volt. Egy egységes nyolcvanezres büntetés a demonstrálók részére – ahogy ezt Hadházy megszellőztette – újabb tömegeket vitt volna az utcára. Orbánnak meg kellett hátrálnia. Azt a feladatot adta a rendőrségnek, a jogászoknak: találják ki a jogszerű visszavonulást. És látszólag megtalálták.Így aztán mindenki boldog lehet. Mert hát Orbán azt mondta. És igaza volt…

Február óta először.