A gazdasági bővülésünk motorjának tekintett ipar tartós válságba került. Két esztendeje - egyetlen idén tavaszi hónaptól eltekintve tekintve - folyamatosan bukdácsol lefelé. Már korántsem az az aggasztó, hogy a KSH adatai szerint májusban is 2,6 százalékkal mérséklődött a termelés évesített volumene. Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter még megpróbálkozik a negatív tendencia okát a külpiacokra tolni, "különösen Németország elhúzódó válsága korlátozza az exportvezérelt magyar gazdaság, így az ipar teljesítményét is.” – vélekedett. De ez is egy lejárt lemez, hiszen az Unió legerősebb gazdasága, Magyarország fő gazdasági partnere kilábalni látszik a válságos időszakából, hiszen az autóipari termelés 4,9 az energiatermelés pedig 10,8 százalékos évesített növekedést produkált. Ha az elkeserítő ipari adatainknál a németekre egyre kevésbé lehet hivatkozni, akkor a bűnbakkeresésben a NER-nek akad két folyamatosan kijátszható kártyája "Brüsszel" és a háború sújtotta Ukrajna "elszívó ereje.". Ami a Nemzetgazdasági Minisztérium olvasatában így fest „Az Európai Unió hosszú ideje elhibázott gazdaságpolitikát folytat, miközben az összes rendelkezésre álló pénzt Ukrajnának adja”. Más olvasatban: a magyar iparnak (gazdaságnak) ingyenpénz nélkül nem megy! Ez azonban túlzottan triviális ok lenne! A 100-150 új gyár idei beindulásáról álmodozó, elhibázott, csak az autóipari fejlesztésekre koncentráló, alkalmazkodásra képtelen gazdaságpolitika mindennek az oka!
Ha rosszul megy az iparnak, az új kapacitások is csak remegő térdekkel indulnak be, akkor kevesebb munkaerőre van szükség. Tömeges elbocsátásokról azonban még nincs hír. Az akkumulátorgyáraknak könnyű dolguk van, hiszen a vendégmunkás-forgalmat lefékezni nem nehéz. A kisebb cégek, azonban már a lassú leépítéseket fontolgatják. A nagyobbak a műszakszámokat mérséklik. A strukturális munkaerőhiány miatt még nem csökken érdemben a foglalkoztatottak száma. Egyes térségekben viszont már érzik, a sorvadó termelés hideg szelét.