Valóban rettenetesen kifordult a világ magából. Például a magyar kormány olyannyira nem tud mit kezdeni már a honi adófizetők pénzével, mert minden feladatát kétszeresen, sőt háromszorosan is ellátta már (dübörög a magyar gazdaság, hibátlanul siklanak a vonatok, maguktól gyógyulnak az emberek stb.), hogy most egy ötszász fős horvátországi faluban épít stadiont a harmadosztályba frissen feljutott csapatnak. A leendő várdaróci létesítmény mintegy három milliárd forintot tesz ki, amit felesben áll a horvát és a magyar fél. Az ötszáz férőhelyes stadionban a teljes falu elfér majd, vagyis senkinek sem kell aggódnia a helyéért, ha mindenkinek kedve támad kimenni a soros derbire.
Tudom, hogy másfél milliárd szinte már aprópénznek számít Matolcsyék és Mészárosék mérhetetlen pénzátalakítása mellett (amikor a közpénz elveszíti közpénz jellegét), de vélhetően ennek is volna helye a számos kiéheztetett és lerabolt hazai ágazatban. Vélhetően igencsak nehezünkre esne olyan listát felállítani a prioritásokból (a vízgazdálkodástól a kórházak klímaberendezésééig), amelybe a várdaróci létesítmény beleférne bármennyire is rajongunk amúgy a horvát harmadosztály színvonalas mérkőzéseiért. Azt sem kétlem, hogy videobloggerként egyre nagyobb hírnévre szert tevő Szentkirályi bármikor képes lenne pár másodpercben összefoglalni, hogy ez a csekély összes milyen szerepet játszik a nemzeti értékek megtartásában.
A várdaróciak vélhetően nem felejtettek el köszönetet mondani ezért, ahogy a nagycsaládosok is hálásak voltak Várkonyi Andrea kétszáz milliójáért, holott Mészáros szerény felesége semmi mást sem tett csak a hozzájuk becsatornázott közpénzből lecsípett valamennyit és végre a megfelelő helyre juttatta. Az, hogy mindezt segítségnek nevezi és köszönetet vár el érte, jól jelzi, hogy ebben a felfordult világban milyen morális állapotok uralkodnak. Számomra már az ilyen nagy csinnadrattával körített „jótékonykodás” is visszatetsző, bár teljesen érthető: nyilván kellett egy kicsit kozmetikázni a leggazdagabb magyar imidzsén, amelyhez képest már az egyszeri bolti tolvaj is elérhetetlen magasságokban van.
Régóta sejtjük amúgy, hogy egy leendő magyar kormány (függetlenül attól, hogy milyen párt vagy pártok állítják ki) elképesztő történelmi sikereket érne el már pusztán azzal, ha az adóforintokat csak két-három önmegtartóztató évig oda utalná, ahol arra valóban szükség van. Ezt csak tetézné, ha mindezt magától értetődően végezné (értsd: hála és köszönet nélkül, nem országos eseményként kezelve a dolgot). Ha ezt kellő hitelességgel csinálná, szerintem mindenki elnézné, ha olykor szimbolikus politizálásba kezd, ostobaságokat beszél, netán a ciklus harmadik-negyedik évében magának is lecsippent valamit az elődeit másolva.
Várkonyinak igaza van, valóban ki vagyunk éhezve a normalitásra ebben a felfordult világban. De az sajnos azzal kezdődne, ha végre az adóhivatal, a rendőrség, az Integritás Hatóság (és még ki mindenki) be nem kopogna hozzájuk némi elszámoltatást sürgetve. Természetesen külön köszönet nélkül.