Rekordokat dönt a Tisza, lehet, hogy ez az új normális

A Tisza vizének jelenlegi alacsony szintjét látva Kiss Tímea független kutatót arról kérdeztük, mi az oka annak, hogy ennyire kevés víz van a folyóban, mennyit alakít ezen a tágabb környezet, illetve hogyan szól bele ebbe a klímaváltozás. „Mint minden folyónak, a Tiszának a vízhozama – azaz hogy mennyi víz van benne –, alapvetően a vízgyűjtő területétől függ. A Tisza a Kárpát-medence keleti feléről gyűjti össze a vizét, mintegy 156 000 négyzetkilométeren, ami másfélszer akkora, mint Magyarország összterülete. Ez nagynak tűnik, de mivel a vízgyűjtő viszonylag távol, keletre van az Atlanti-óceántól, itt már kevesebb a csapadék, ezért is tűnhet a Tisza mint folyó viszonylag kis vízhozamúnak. Egy másik probléma, hogy ez a vízgyűjtő terület öt ország területén van. A területi megoszlás azért fontos, mert a folyók a víz jelentős részét általában a dombos, hegyes vidékeken gyűjtik össze, ahol a lejtőkről lezúduló víz eljut a patakokba, folyókba. Ugyanakkor az alsó, síkvidéki szakaszokon a csapadék nagy része már beszivárog a talajba, így ezekről a területekről alig jut be a folyókba víz” – kezdte magyarázatát a szakértő.

A Tisza vizének jelentős részét a felső folyásánál, Kárpátalján gyűjti össze, a lejjebbi folyók, a Bodrog, a Szamos, a Sajó a Zagyva és a Maros már kevesebbet adnak hozzá. A Szamos és a Maros viszonylag nagy mellékfolyónak mondható, de utóbbi már a határhoz nagyon közel fut be a Tiszába, ezért vízhozamára a vízgazdálkodásban nem igazán lehet számítani. Ráadásul a Maros mellékfolyóin több mint harminc víztározót építettek Romániában, amelyekkel szinte a teljes vízhozamát vissza tudják tartani.

Van három duzzasztógát a Tiszán: a Tiszalöknél és a Tiszabecsnél lévők csak a part széléig tartják vissza a vizet, egyedül a Kiskörei-tározó emeli olyan magasra a vizet, hogy az az ártérre is kilép. Valójában ezektől nem vagy alig lesz több víz a folyóban, csak megemelik a vízszintet. De ez fontos, mert a Tisza és a körülötte lévő területek a talajvíz illetve a mélyebb vízadó rétegek révén összeköttetésben vannak. Ha a Tiszában kevés víz van – szakkifejezéssel kisvíz esetén, nyáron, aszálykor – akkor a folyó a környezetéből leszívja a felszín alatti vizeket, és elszállítja a területről. Ugyanakkor ha a mederben magasan áll a víz, vagy árvíz van, akkor a folyamat megfordul, a talajvíz szintje növekszik a folyó mellett. A tározók tehát nem igazán adnak többletvizet, csak megtámasztják a talajvizet, ezért kevésbé száradnak a körülöttük lévő területek” – folytatta a tudnivalók ismertetését Kiss Tímea.

Arról érdeklődtünk a továbbiakban, mennyire különleges helyzet az, ami most van, a szinte még soha nem látott alacsony vízállás. „Utoljára 2022-ben volt rekord­aszályos év. A mostani időjárási és hidrológiai helyzet már közelít hozzá, és talán még rosszabb is lesz. A Tisza vízmérlege – ami azt mutatja, mennyi víz jön be a Tisza és mellékfolyóikban az országba és mennyi folyik ki – öt-hét százalékos többletet mutat. Azaz ennyivel több víz folyik ki az országból Szerbia irányába ahhoz képest, mint ami befolyik az országba. Tehát valahol plusz vízhez jut a folyó, de mivel ez nem származhat a csapadékból (hiszen az Alföld száraz), ezért csak a megcsapolt talaj- és rétegvíz lehet az eredete. A megcsapolt víz mennyisége annál több, minél alacsonyabban van a folyó a medrében. Ezért is lehet most is olyan fényképeket készíteni éppen Szolnok és Kisköre között, hogy látszik a meder alja, mert ott nincs duzzasztó, ami visszatartaná a vizet, noha vannak rá tervek, hogy Csongrád térségében kellene ilyet építeni. Mindazonáltal a Tisza az éppen megcsapolt talajvizek miatt nem fog kiszáradni” – tudtuk meg a szakembertől.

Ez azt jelenti, hogy a következő, amúgy is legszárazabb nyári hónapokban sokat romolhat a helyzet a Tisza és a többi folyó esetében is: ezek lecsapolják a körülöttük lévő területeket, ezáltal növelik az aszályt.

A gátak közötti területeket hullámtérnek nevezik a szakemberek, ezeknek megvan a sajátos, a víz által meghatározott világuk, ökoszisztémájuk. Itt az a probléma, hogy több mint tíz éve nem volt olyan árvíz, ami ezeket a hullámtereket tartósan elöntötte volna, tehát nem volt beszivárgás a talajba. A hullámtérben folyik gazdálkodás, legelők, természetvédelmi területek vannak ott. A természetes növényzet és a gazdálkodás rendje is az áradás-kiszáradás, tehát a vízbőség-vízhiány játékához alkalmazkodott. De a kiszáradás miatt az ártéri növényzet az elmúlt évtizedben lassan kezd átalakulni: az őshonos ártéri fajok kiszorulnak, helyükre a szárazságtűrő özön- vagyis invazív fajok nyomulnak be. Régen, a szabályozás előtt a Tisza vizét áradáskor úgynevezett fokok – csatornák – vezették el akár tíz-húsz kilométerre is, így a Tisza vize távoli területekre is eljutott, ott beszivárgott és párolgott, csökkentve az aszályt és a forróságot. Csaknem minden kanyarnál indult egy fok, de a Tisza 19. századi szabályozásakor, a gátak építésekor el kellett őket zárni. Kisebb, mesterséges csatornákkal találkozhatunk a hullámtérben, akár működnének is, de víz nincs bennük már régóta az árvizek hiánya miatt, bár zsilipekkel le vannak zárva. Így nincs elég víz a régi kubikgödrök feltöltéséhez sem, ami miatt átalakul a tápláléklánc: eltűnnek bizonyos, az árvizeket kedvelő fajok, például bogarak vagy békák. Ráadásul az elmúlt években a békákat betegségek is tizedelik, ami hat a gólyaállományra is.

A szennyezettség tekintetében a mikroműanyagokról azt tudta elmondani Kiss Tímea, akinek ez a szakterülete, hogy a Tisza ebből a szempontból közepesen érintettnek mondható. Vannak a világban Afrikában vagy Ázsiában mikroműanyagokkal szennyezettebb folyók, de Európában, Észak-Amerikában tisztábbak is. A Tisza vizében 20-120 mikroműanyag van egy köbméterben. De ennél jelenleg egy PET-palackos üdítőben is több lehet, például amikor a kupakot rácsavarjuk, kerülhetnek mikroműanyag darabok beléjük.

Azonban veszélyeztetettek a kisebb halak, amelyek a műanyagszálakat tápláléknak nézik, ezek aztán felhalmozódnak bennük, miközben a valódi tápláléknak nem hagynak helyet emésztőrendszerükben, és így akár éhen is pusztulhatnak. A sok műanyag előbb-utóbb az egész élővilág-láncolatra hatni fog.

„Ha most a már valaha mért legalacsonyabbhoz közeli vízállás tapasztalható, akkor az történhet, hogy vagy így marad a következő száraz hónapokban, vagy még rosszabb lesz a helyzet. A hirtelen nagy esőzések, amelyek villámárvizeket okozhatnak, azért nem segítenek számottevően, mert ezek kis területet érintenek. Bár egy-egy patakot gyorsan felduzzaszthatnak, de a Tiszára nincs igazán hatásuk” – tudtuk meg végül a kutatótól arról, hogy mire számíthatunk az elkövetkező hónapokban.