játék;meccs;lázadás;vers;

Vörös István: Hosszabbítás a világ–pokol meccsen

„Annyira bonyolulttá lett minden, hogy csak kivételes értelem képes úrrá lenni rajta. Mert immár nem elég jól játszani a játékot; hanem minduntalan fölmerül a kérdés: ezt a játékot kell-e játszani egyáltalában, s melyik a helyes játék?”                                                                   Ludwig Wittgenstein: Észrevételek, 1937                                                                                               (Kertész Imre fordítása)

Szokták mondani: „Nincs más,
mint a magam dolgát jól végezni.”
Nincs más megoldás, más
lehetőség, nincs más módszer,
más eszköz. Immár nem elég!
Gondoljatok kamaszkorotokra:
nem akartatok beilleszkedett
emberek lenni! A jól végzett
munka maga a beilleszkedés.
Viszont a „Minél rosszabb, annál jobb!”
nem lázadás, hanem árulás.

Kár jól játszani a játékot! Még
ha valamikor a saját játékod is volt,
elvették. Ha siránkozol,
fölmerül a kérdés: ezt a játékot
kell-e játszani? Sajnálod magad,
mert koholt dicséretek közt
megfosztottak tanári állásodtól?
Még álságosabb módon a diákokat
sajnálod? Holmi iskolavezetőket
vádolsz? Ez a helyes játék?
Nehogy azt mondd,
hogy ez nem játék.

Hűha, de fontos lettél!
Lehet, hogy egyetlen percre
tényleg. Valaki azt mondja,
itt a sátán ellen folyik a harc.
De ki az a sátán? És ki vagy te,
ha ezt elhiszed; és ki, ha nem?
Bulgakov óta tudjuk, a sátán a jó
oldalon áll. És vele szemben nem Isten
vagy hűséges angyalai vannak.
De ők akkor hol? Nézők csak
az ember–ördög mérkőzésen?
A meccs a világ és a pokol
csapatai között épp szünetel,
mert véget ért az első
hosszabbítás.