A sürgősségi ellátásban dolgozók 100 százaléka tapasztalt már valamilyen verbális agressziót a beteg gyerekek hozzátartozói részéről – hívja fel a figyelmet a hvg.hu az Orvosi Hetilapban a közelmúltban megjelent kutatásra.
A munkahelyi erőszak felmérése a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézetben (Különös tekintettel a dolgozói helyzetértékelésre, az erőszakészlelésre és a sürgősségi ellátásra) című, Fliegauf Gergely, Várnai Dóra Eszter, Guti Tünde, Baranyi Krisztina, Ráczkevy-Deák Gabriella és Mészner Zsófia által jegyzett tanulmány a gyermekkórház dolgozóit érő verbális és fizikai erőszakot vizsgálta, annak fajtái szerint lebontva, vagyis a kiabálástól a köpésen és rúgáson át egészen a szexuális jellegű inzultusokig.
A Heim Pál Gyermekkórházban tavaly végeztek anonim, önkéntes kutatást 266 egészségügyi dolgozó részvételével, akik között voltak ápolók, szakápolók, orvosok, szakorvosok és pszichológusok is. Ezzel a kórház munkatársainak közel 24 százaléka válaszolt a kérdőívre, valamennyien legalább egy éve dolgoznak az egészségügyben. A válaszadók több mint 80 százaléka nő volt, az egészségügyi intézményben eleve több nő dolgozik, mint férfi.
Kevés kutatás foglalkozik ezzel a helyzettel, még nemzetközi viszonylatban is ritkán készülnek elemzések a gyerekgyógyászati intézetekben történő munkahelyi erőszakról, noha a jelenség világszintű. A lap idéz egy több mint ezer fő megkérdezésével készült kínai kutatást, amely szerint a gyermekkórházi dolgozók közel 70 százaléka szenvedett már el verbális vagy fizikai erőszakot a munkahelyén legalább egyszer a megelőző évben. A szerzők kiemelték, hogy
a jelenség a munkavállaló kiégését, a végzett feladatok színvonalának csökkenését, majd a munkahely elhagyását okozza. Mindezek miatt rontja a betegellátás minőségét, és közvetett módon sérti a gyermekek alapvető emberi jogait.
A tanulmányban összesen 46 agresszív magatartásforma gyakoriságát mérték aszerint csoportosítva, hogy a betegek, a hozzátartozók vagy a kollégák követték-e el azokat. Az eredmények alapján a dolgozók leggyakrabban verbális erőszakkal, ezen belül kiabálással, sértegetéssel, káromkodással és becsmérlő fenyegetéssel szembesülnek. A kutatás előtti évben a dolgozók mintegy 78 százaléka tapasztalt verbális erőszakot, de 60 százalékuk már a betegek részéről is tapasztalt ilyet, sőt a kollégák részéről is 53 százalék számolt be efféle negatív élményről.
Szintén meglehetősen súlyos adat, hogy a dolgozók 14 százalékát érte már verbális szexuális inzultus a hozzátartozók részéről, 13 százalékukat pedig a betegek (tinédzserek) részéről. Ennél kisebb mértékben van jelen a fizikai agresszió,
a felmérés szerint a hozzátartozók az egészségügyi dolgozók 4 százalékát köpték le, 3,2 százalékát lökték el, 2 százalékát pedig megtámadták valamilyen eszközzel. A fizikai erőszak a betegek részéről jóval gyakoribb: a megelőző évben a dolgozók közel 20 százalékát rúgta meg, 10 százalékát köpte le és 9 százalékát harapta meg beteg. A tanulmány kitér rá, hogy lényegesen gyakrabban rúgják meg a női dolgozókat.
A kutatásból kiderült még, hogy minél magasabban helyezkedik el valaki a herarchiában, annál ritkábban tapasztalja meg az agresszió formáit. Kiderült ugyanakkor az is, hogy a sürgősségin dolgozó válaszadók közül konkrétan mindenki érzékelt a hozzátartozók részéről verbális agressziót, ami a vizsgált szervezeti egységek között példátlanul nagy arányt jelent.
Bár a jelenség nemzetközi, a tanulmány arra is kitér, hogy a Heim Pál Gyermekkórházban gyakoribb a hozzátartozók által tanúsított erőszak, mint a nemzetközi átlag, utóbbi számadat ugyanis 68,6 százalék, míg a Heim Pál Gyermekkórházban esetében ugyanez 78,7 százalék.
A szerzők a nemzetközi és a hazai tapasztalatokkal összhangban egyebek közt javasolták a sürgősségi ellátást nyújtó osztályokon előtérként, úgynevezett védelmi zónaként funkcionáló várótér kialakítását, továbbá a biztonsági személyzet folyamatos jelenlétét a sürgősségin.
