Lázár János;akkumulátorgyár;Takács Péter;

Himbilimbi

Hosszú menetelés

Az ismert vicc szerint a törzs varázslója azzal vigasztalja a „legnemesebb” testrésze állapota miatt elkeseredett törzstagot, hogy semmit sem kell csinálni, leszárad az magától. Így (nem) áll a helyzet most Orbán birodalmában; amely egyébként - Paul Watzlawick szerint – reménytelen, de nem súlyos.

A VONATOK HOL JÁRNAK, HOL NEM, HOL KÉSNEK, HOL NEM, DE A VASÚTI MINISZTER ÖSSZEVISSZA JÁR. Láthatóan Hunniában valami készül, ha a leépítési miniszter mint lázálom az éjszakában fel és alá nyargal az országban. Igaz, nem vasúton utazik, mégis „Szivére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond” (József Attila).

Nyilván magát gondolja a kijelölt utódnak (a Designated Survivor sorozatból), éppen ezért a közlekedés anomáliáival nem foglalkozik, figyelme csak a vécékig terjed, sem a kigyulladó mozdonyok, sem a melegben „elhajló” sínek, sem az egyes közlekedési ágak összehangolása, sem a valóban szükséges beruházások nem különösképpen érdeklik. Őt is azért pottyantotta éppen ebbe a bársonyszékbe a főnök, mert kitűnt gyors, szünetmentes beszédével, néha - bár nem „luxizó”, de - elegáns öltönyével, néha frontharcos gimnasztyorkájával, zavarmentes, slágfertig, sőt kihívó válaszaival, ami a híveket megnyugtatja, hogy nem lesz itt semmi baj, hozzuk majd a pontokat, megnyerjük a megyei bajnokságot és bejutunk az NB II-be.

A szervezett közlekedés pedig leépül majd magától, mindenki átszokik az ismerősök és rokonok által működtetett, mobiltelefonon „logisztikázott”, magángépkocsikból kialakított iránytaxikra. (Ha fontos, hogy időre jusson el valahová.)

AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁSBAN HATÁRTALAN A HÖLGYEK ÖRÖME, hiszen jószerivel mindegyikük anya (vagy anya lesz), ezért fizetésemelés helyett a boldog jövő ígéretéből, a több gyermek után be nem fizetett személyi jövedelemadóból veszik az egyre dráguló kenyeret, sőt telik az aranyáron kapható cseresznyére is, hogy főnökükkel, a róluk gondoskodó államtitkárral cseresznyézhessenek egy tálból. Ha az államtitkár nem lenne olyannyira szemérmes és jómodorú, akkor a nedves trikó versenyt (wet T-shirt contest) is megrendezhetné közöttük, hiszen a kórtermek és a műtők hőmérséklete is biztosítaná az izzadságtól való átnedvesedést.

Az egészségügyi ellátás alakításában úgysem az építés vagy a diagnosztikai berendezések beszerzése áll a feladatmegoldás rangsorában az élen – eltekintve a fölösleges és használhatatlan, 300 milliárd forintból megvásárolt lélegeztetőgépektől –, hanem a nyelvtörő, elmecsavaró és tudattágító nyelvi vetélkedők kiötlése, miszerint a súlyponti kórházak helyét hogyan veszik át a nagytérségi központok, az irányított betegellátást a betegútszervezés, hogyan lehet kreatív szóalkotással elkerülni az egyes egészségügyi intézmények között a gyógyítási napok és a felhasznált erőforrások összemérését és a kapott eredmények nyilvánosságra hozatalát. A betegeket úgyis csak a nyelvi vetélkedő aktuális eredményei meg az irányító államtitkárral szembeni (jogos???) kritikák verbális elhárításának módjai érdeklik. Mindeközben az egészségügyi rendszer egyszerűen összemegy, mint „a Samu nadrágja”.

A BARÁTI MAGÁNTULAJDONOSOK JACHTJÁN IS ÉJJEL-NAPPAL DOLGOZÓ KÜLGAZDASÁGI ÉS KÜLÜGYMINISZTER ÁLTAL FELHALMOZOTT AKKUMULÁTORGYÁRTÓ KAPACITÁS KIHASZNÁLTSÁGA IS ÖSSZEMENT. A közel három tucat, elektromos autózáshoz kapcsolódó cég ma kapacitásainak az 50 százalékán termel. Ezek az irtózatos összegű, a magyarországi GDP 2 és 3 százalékát elérő adófizetői támogatás kifizetése miatt jöttek Magyarországra.

Vegyük sorra: Samsung SDI, Göd – akkumulátorgyár, Dél-Korea; SK Innovation, Komárom, Iváncsa – akkumulátorgyárak, Dél-Korea; EcoPro BM, Debrecen – katódgyár, Dél-Korea; SungEel Hitech, Szigetszentmiklós, Bátonyterenye – akkumulátor feldolgozó Dél-Korea; LG Chem és Toray Industries Nyergesújfalu – szeparátorfóliagyár, Dél-Korea; Dongwha, Sóskút – elektrolitgyár, NMP oldószer újrahasznosító üzem, Dél-Korea; W-Scope, Nyíregyháza – szeparátorfóliagyár, Dél-Korea; Nice LMS Hungary Kft., Gödöllő, Vác – akkumulátorház gyártó üzem, Dél-Korea; Iljin Materials, Gödöllő – rézfólia gyártó, Dél-Korea; Bumchum Precison, Salgótarján – alkatrészgyártó üzem, Dél-Korea; Lotte Aluminium, Tatabánya – alkatrészgyártó üzem, Dél-Korea; Soulbrain, Tatabánya – elektrolit gyártás, Dél-Korea; Shinheung, Monor – akkumulátorkeret-gyár, Dél-Korea; Sangsin, Jászberény – alkatrészgyártó üzem, Dél-Korea; BYD Electric, Komárom, Fót – elektromos buszgyár és akkumulátor összeszerelő, Kína; Contemporary Amperex Technology (CATL), Debrecen – akkumulátorgyár, Kína; Semcorp, Debrecen – szeparátorfóliagyár, Kína; NIO, Biatorbágy – akkumulátorcserélő állomások gyártóüzeme, Kína; Shenzen Kedali, Gödöllő – akkumulátoralkatrész-gyár, Kína; CECZ cégcsoport, Vác – termék rendszerező üzem, Kína; BMW, Debrecen – autógyár és akkumulátor összeszerelő üzem; Hanaro Traiding, Fót – akkumulátor összeszerelő üzem, Indonézia; Inzi Controls, Komárom – akkumulátormodul gyártó üzem, India; Solus Advanced Materials (korábbi Doosan), Tatabánya, rézfóliagyár, USA-Japán; Chevron Auto, Miskolc – alkatrészgyártó üzem, USA; GS Yuasa, Miskolc – akkumulátorgyár, Japán; Enmech, Pécel – alkatrészgyár, Japán.

Jóllehet, ezek a cégek az Orbán-kormány támogatásával éppen a versenyt akarták elkerülni annak érdekében, hogy az „Unión belülre kerülve” élvezzék az Unión belüli vámmentesség minden előnyét, mégis utolérte őket a verseny. Az akkumulátor, amelynek gyártására képesek, a legritkább földfémeken (nikkel-mangán-kobalt) alapul, és az utóbbi két évben megjelent újabb akkumulátorfajták (vas-foszfát) „energiasűrűsége” ugrásszerűen javult, miközben ezek olcsóbbak is. A világ elektromos autógyártásának felét adó kínai gyártók ma már a vas-foszfát akkumulátort használják.

Ennek következtében félő, hogy a magyar gyárak „kiszáradnak”. A tömeges letelepítésük miatt elfogyott az egészséges ivóvíz, az elektromos energia, marad viszont a gyártót terhelő visszavételi kötelezettség miatti potenciális környezetszennyezés és az alkalmazottak tömeges elbocsátása. Már nem kell levágni, leszárad az magától.

Ebben az írásban csak három területről: a vasúti közlekedésről, a kórházi ápolás körülményeiről és az akkumulátorgyártókról esett szó, mégis, ez a három is elég karakteresen ábrázolja, hogy mit (milyen romokat) hagy ránk az Orbán-rendszer.

Pedig beszélhetnénk az oktatásról, a tudományos kutatás, az épített környezet és a műemlékvédelem, illetve a környezet szétdúlásáról is, de tárgyalhatnánk a kiskereskedők mindennapos nehézségeit, a bevásárlóközpontokat fenyegető tatárdúlást vagy a makrogazdasági keretrendszer szétzilálását.

Nincs olyan terület, amely mentes lenne a dilettantizmus és akarnokság károkozásától, beleértve a kedvelt focit is. Nem kell levágni, leszárad az magától.

A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.

Civil beszéd