A hőség és a Pride így együtt, soknak bizonyul a kormány számára. Határozott leépülés mutatkozik képességeikben. Van, akinél ez a korábbi szinthez képest egyáltalán nem feltűnő, mondhatni, már nem sokat ront a helyzeten. De vannak olyanok, akiknek, ha nézeteit, sőt jellemét gyakran meg is kérdőjeleztük, agykapacitásuk tekintetében erre semmi ok nem volt.
Gyors eszű, felkészült, olykor ravasz és tehetséges emberekről van szó. Illetve volt. De most olyanokat képesek mondani és tenni, - akár stréber túlbuzgóságból, akár parancsra -, amit korábban maguk sem képzeltek volna.
Vannak erre leegyszerűsített magyarázatok is. A gonosz Para-Kovács szerint pl. Szentkirályi Alexandrának az ukrán szervkereskedők ellopták az agyát. Amit akár bóknak is felfoghatnánk, tekintetbe véve, hogy eszerint a világpiacon fizetőképes kereslet mutatkozik a fővárosi frakcióvezető eme szervére.
De nem kell ide szervlopás, kellő irodalmi memóriával az ember enélkül is megtalálja a megfelelő analógiát. Algernont, a fehér egeret, akiből tudományos kísérletek segítségével egérzsenit csináltak (nem ez a szakasz vonatkozik a kormányfunkcionáriusokra), majd előre nem látható módon elkezdett leépülni. Lesüllyedt az egértársadalom szellemi páriái közé.
Daniel Keyes, amerikai író-pszichológus kultuszregénye, a hatvanas években született „Virágot Algernonnak” az egész világon megértést és együttérzést keltett a szellemi fogyatékkal élők iránt. Eme érzés nagyszerűségéről ne feledkezzünk el a közélet analóg jelenségei kapcsán sem. A regény hőse, Charlie a sikeres egérkísérlet után hasonló kísérlet önkéntes és lelkes alanya lesz. 70 százalékos IQ-ját 180-asra növelik (mondom: ez a szakasz a politikában kimarad, de szerencsére nem is 70-ről indulnak), okos lesz, ha nem is túl népszerű. De a kutatók elszámolták magukat, és a kisegérhez hasonlóan Charlie is fájdalmas visszafejlődésen esik át. Csúnya kifejezéssel látványosan hülyül. De Algernonra emlékszik, és mindig friss virágot visz neki.
De hagyjuk szegény kis Algernont. Virágot doktor Tuzsonnak! Aki nyilván felkészült jogász, éles elme. De egy olyan politikai kísérletbe keveredett, hogy ő is a szellemi leépülés aggasztó jeleit mutatja. Remélhetőleg csak átmenetileg, semmi rosszat nem kívánunk neki. Kollégáinak sem, akiken ugyanezek a tünetek mutatkoznak, különösen, ha kényes kérdésekről faggatják őket.
Gulyás Gergelyről személyesen tanúsíthatom - egy cikluson át ugyanabban a parlamenti bizottságban dolgoztunk -, hogy intelligens, sőt nyitott szellemű ember. Mármint eredetileg. És most a kormányinfón sorozatosan csinál (bocsánat) hülyét magából. Ha végképp nem tud jobbat kitalálni, azt állítja, nem látta a szóban forgó, elhíresült videót, nem olvasta a nyilatkozatot, nem hallott a hírről, amiről mindenki tud, és hasonlók. Kósa Lajos már jóval korábban elindult ezen az úton. Pedig úgy 30 évvel ezelőttről egy külföldi képviselői delegációból kellemes emlékeket őrzök róla is, mint okos, jó humorú fiatalemberről. Aztán jött a hututuszik és a csengeri örökösnő Kósája. Nem tudok más okot. Az Algernon-szindróma. Egy rosszul tervezett (ezúttal politikai) kísérlet részei lettek, és ez menthetetlen leépülést hozott rájuk.
És most Tuzson. A vezérkar - ahogy Németh Péter a Népszavában írta - a Pride betiltásával eleve zsákutcába kormányozta magát. Az istennek nem tolat vissza - akkor be kellene ismernie, hogy aki a kormánynál ül, nagy butaságot csinált -, inkább a falnak megy. Amelytől már csak centik választják el.
Tuzson még meg is tolja az autót. Megfenyegeti a Pride-dal szolidáris 33 budapesti külképviseletet, hogy a mentelmi joggal rendelkező diplomatákat is kiutasíthatják. Most tényleg komolyan gondolja, hogy hasznos dolog egyszerre 33 országgal diplomáciai botrányba keveredni? Karácsonynak és a szervezőknek akár egy éves börtönbüntetést kínál - eszénél van? Majd török mintára lecsukják a főváros főpolgármesterét? Nyilván nem tehetik meg, pláne az elbizonytalanodott jogi környezetben, amelyben a Kúria ismét új eljárásra kötelezte egyik újabb tiltó határozata miatt a rendőrséget. Közvetlennek és fiatalosnak szánt videóban - magyarpéteresen kigombolt fehér ing, kollektív tegezés, a háttérben azért a hivatali tekintély kellékeivel: csiszolt kristálypohár, múzeumból kölcsönzött képek - figyelmezteti a retorziókra az „alattomos” Karácsony áldozatainak tekintett résztvevőket.
Orbán maga is látja, hogy csapdában van. Kellően nagy tömeget a rendőrség nem oszlathat – különben hogy átkozhatnák ki a 2006-os rendőri túlkapásokat? Orbán - azért nála is van némi Algernon-szindróma - , aki elindította az egész ostoba akciót, ájtatos dumákat mond arról, hogy á, szó sem lehet erőszakról, „civilizált ország vagyunk”. Tényleg?
Már csak egyetlen reményük van: hogy szélsőjobbos csatlósaik révén sikerül valami botrányocskát provokálni. De ezek túl kevesen vannak a szabadságért és gyülekezési jogért békésen felvonulókhoz képest.
Szombat estére meglátjuk. De olyan forgatókönyv nincs, amiből Orbánék jól jöhetnek ki.
Virágot szegény Tuzsonnak. Akár Orbánnak is. Kellő időben egy búcsúbokrétát.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.