Június 24-én a CEU-ba átköltözött Politikatörténeti Alapítvány Társadalomelméleti Műhelye megtartotta első rendezvényét új otthonában. A címben jelzett téma izgalmas és aktuális volt: A demokrácia önvédelme. A demokratikus értékek felszámolását jelenti-e az, ha a demokrácia megpróbálja megvédeni önmagát? A „harcos demokrácia” kérdésköréről éppen a beszélgetés moderátora, Antal Attila politológus, egyetemi oktató, a TEM koordinátora írt gondolatgazdag cikket a Mércébe (A harcoló demokrácia eszközei nem kerülhetnek autoriter vezetők kezébe!). Tisztázásra vár, hogy ha egy demokratikus erő próbálja megakadályozni autoriter csoportok hatalomra kerülését, vagy le akar számolni törvényhozási „hagyatékukkal”, milyen eszközöket vehet igénybe. Elfogadható-e szélsőjobboldali politikus választási győzelmének felülírása, indulásának megtiltása közjogi indoklással, vagy egy radikális szervezet antidemokratikus erővé minősítése? A rendezvény két vendége Fleck Zoltán jogász, szociológus, egyetemi tanár és Bozóki András politológus, szociológus, a CEU kutatója, tanára volt.
Bevezető hozzászólásában Bozókí András emlékeztetett, hogy a kérdéskör Hitler hatalomra jutása után vált fontossá, hiszen a nemzetiszocialista vezető demokratikus választások útján került az ország élére, amit arra használt, hogy lebontsa a demokráciát. Ma is hasonló módon autokratizálódnak országok. 2010 után Orbán Viktor arra hivatkozott, hogy túlságosan eljogiasított lett a demokrácia, vissza kell adni a hatalmat a népnek. Az autokratizációt, a jogállami intézmények korlátozását demokratizációnak, a népakarat érvényesítéseként adta el. Ezért újra aktuális a „harcias demokrácia” problematikája. A demokrácia önvédelmén azonban ma nem azt értik, hogy forduljunk az emberekhez, és közös ellenállással védjük meg a rendszer értékeit, hanem a demokratikus intézményeknek kell megvédenie a jogállamiságot. Ehhez az kell, hogy az emberek bízzanak az államban, amiről nehezen beszélhetünk Magyarországon. Ugyanakkor Németországban, mikor a Szövetségi Alkotmányvédő Hivatal az alkotmányos rendre veszélyes pártnak minősítette az Afd-t, a polgárok többsége elfogadta ezt az állásfoglalást.
Fleck Zoltán kiemelte, hogy a kérdés ma nem elsősorban a prevenció szempontjából érdekes, a feladvány inkább az, hogyan lehet helyreállítani az autokratizáció után a demokratikus rendszert. Egyetértve azzal, komoly nehézség a védekezésben, hogy az autokratikus hatalmi képződmények, köztük a fasizmus is, nem annyira ideológiát képvisel, mint inkább hatalomtechnikát, a jogász megkérdőjelezte azt a felfogást, amely szerint a demokrácia egyik gyengesége, hogy racionális érdekegyeztető struktúra. A probléma inkább az, hogy nem hangsúlyozzuk kellően szeerthető értékeit, például a humanizmust, a toleranciát. Judith Butler nyomán „militáns erőszakmentességre” kell törekedni. A demokraták alapvetően az erőszakmentességet képviselik, de ha erőszakot tapasztalnak, keményen fell kell lépniük ellene. A „militáns” jelző amúgy nem túl szerencsés. inkább radikális demokráciáról kéne beszélni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a demokrácia sok esetben erőszakosan jön létre, tévedés azt hinni, hogy természeténél fogva idegen tőle a harciasság. Sajó András ezzel kapcsolatban militáns jogállamról beszél. A jogalkalmazónak (bírók, jogászok) nem kell elfogadnia a jogalkotó csalásait, átveréseit. Ha kiderül, hogy egy törvénnyel a jogalkotó be akarja csapni a társadalmat, és mögöttes célja van vele (például szuverenitásvédelembe csomagolja a gyülekezési- és médiaszabadság korlátozását), ezt a jogszabályt nem szabad alkalmazni, amire van is példa nyugati országokban.
