Nemrégiben sorra jelentek meg olyan cikkek a Népszavában, amelyek ismert irodalmi művek idézeteit tartalmazták, de idézőjelek és a szerzők nevének említése nélkül. Néhány ezek közül: Mint komor bikáé, olyan a járása (Lendvai Ildikó: Harcosok klubja; május 24.); Nem erre tart e szenvedély (Csillag István: Békementalitás; május 26.); A legenda oda (Bod Péter: A sportszerelem ostobasága; május 26.); Hunniában valami készül (Lengyel László: Hunniában valami készül; május 31.).
A cikkek művelt szerzőit nem kárhoztatni akarom, éppen ellenkezőleg. De miért nem tettek idézőjelet és rögzítették Arany János (Toldi), Shakespeare (Hamlet), József Attila (Kései sirató), Ady Endre (A Hadak Útja) nevét és műveik címét? Feltételezhetően nem hanyagságból! Gondolom azért, mert e cikkírók magától értetődőnek tartják, hogy az idézőjel, a szerző és művének említése felesleges; az olvasó - átlagműveltsége alapján - úgyis felismeri.
Biztosan felismeri? Az említett szerzők és műveik a középiskolai tananyag részei, az érettségizőnek ismernie kell őket. Pontosabban: kellene. A statisztikák szerint Magyarország felnőtt lakosainak többsége érettségizett, de ebből még nem következik, hogy e műveket megtanulták, és ezekre később is emlékeznek.
„Föl-föl dobott kő”, idézte Adyt, nevének említése nélkül Németh Péter, a Népszava főszerkesztője egy Róna Péterrel készített podcastban (YouTube: Még katonák is jöhetnek Magyarországra; június 6.). Felismeri a többség Adyt? A felsőfokú végzettségű cikkírók bizonyára. Amikor ők érettségiztek, Adyt ismerni a műveltség alapköve volt. Persze Ady a néhány héttel ezelőtti magyar irodalom írásbeli témái közt is szerepelt. Azonban sok olyan érettségiző dolgozatát láttam, aki nem ismerte fel Góg és Magóg nevét az Ady-idézetben. Sajnos, sokan még Bendegúzét, sőt Árpádét sem a Himnuszból.
A matematika érettségi átlaga és közéleti alkalmazhatósága az irodalom átlagát is messze alulmúlja. Vajon mennyire érti az átlagolvasó vagy hírhallgató mondjuk a szolidaritási hozzájárulás budapesti adatait, növekedésének függvény jellegét?
Ha ez 2018-ban 5 milliárd, 2019-ben 10, 2020-ban 21,7 és 2021-ben 36 milliárd forint, akkor ez nagyjából egy f(x) = 5·2˟ függvény értékeivel leírható (ahol x =0, 1, 2, 3). A 2˟ függvény két érettségi írásbeli feladatban is szerepelt, a 3. és a 15.-ben; egy másik exponenciális függvény a 18.-ban, sőt, a mértani haladvány szerinti növekedés még a 11.-ben is. Ha pedig a szolidaritási adó exponenciálisan nő, a működési költség viszont csak lineárisan, akkor persze érthető, hogyan jelentheti az adó a működési költség egyre nagyobb hányadát. De biztos, hogy ezt minden érettségizett olvasó érti?
Az exponenciális függvénynél lényegesen egyszerűbb fogalom a „nagyságrend”, de ma már sokan ezt sem értik, köztük sok politikus. Még ennél is egyszerűbbek az általános iskolában tanított, de a matematika érettségin is rendszeresen számon kért „lehet”, „biztos” és „lehet, de nem biztos” fogalmak. A napi politika során azonban az általános iskolai végzettségű hírfogyasztót is manipulálni lehet a fogalmak összemosásával.
Emlékszem, a Kennedy-gyilkosság után, 1966-ban jelent meg Mark Lane híres könyve, az Elsietett ítélet, amelyben az ilyen összemosás számos példáját említi. Például a Kihallgatások jegyzőkönyvében (nem pontosan idézve) még az szerepel, hogy a szemtanú ugyan nem Oswaldot látta, de ezt teljesen kizárni sem tudta; majd a Tanúvallomások jegyzőkönyvében ez már „Oswald lehetett” formában olvasható; végül a Warren-jelentés szerint a tanú Oswaldot ismerte fel. Így megy ez nálunk is: a száj- és körömfájás kórokozója egy laborban szándékosan készített vírus, vagy a Covid19 koronavírus elterjedése egy migráns által eldobott parizeres szendvics következménye lehetett. A „lehet” aztán sokak fejében fordul át, és lesz „biztosan így volt”.
A cikkírók talán tévednek, műveltségüket sok olvasónak nehéz követni. A szellem napvilága egyre kevésbé ragyog. A tudatlanság hatalom! Plátó hiába álmodozik, Michelangelo széklábak helyett ma lítium anódokat farag, Luther pedig nem tudja túlfűteni a kazánt.
A szerző matematika-fizika-filozófia szakos tanár.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
