Lenne egy szerény javaslatom az Európai Bizottságnak. Ne tiltsák meg Orbánéknak az orosz energia vásárlását. Legyen Magyarország az egyetlen tagállam, amely mint egy menthetetlen drogos, továbbra is intravénásan adagolhatja magába Putyin olaját és gázát. A Budapest és Brüsszel közötti kulturális szakadék jelen pillanatban áthidalhatatlan. Adott a keresztény-konzervatív magyar kormány, amely gyilkos képmutatással értetlenkedik: már miért ne vehetnénk a legolcsóbb helyről olajat és gázt? No és ha az épp Oroszország? Nyilván zsigeri gonoszság nem észrevenni a kapcsolatot a nyomatékos brüsszeli kérés és aközött, hogy Putyin mit művel három éve az ukránokkal. Meg össze-vissza hablatyolni arról, hogy a 27 tag közül miért pont az egy szem Magyarország nem képes évek óta „egyik napról a másikra”, „fi-zi-ka-i-lag” leválni Putyinról. (Tudom, több tagállam is csencselget Moszkvával. De az azért mégis más szint, mint - Vezérünk állandósult jelzőjét ideidézve - a trambulinról, büszkén, naphosszat a közfürdőbe üríteni.)
Szóval szerintem ezt engedjék el. Hadd szónokoljon Orbán továbbra is üveghangon arról, hogy az olcsó orosz energia Magyarország versenyképességének záloga. Tessék, nézzék meg, mivé lett Magyarország! Íme a távol-nyugati putyinista Kánaán, Kádár és Orbán hű oroszbarátságának gyümölcse: szétrohadt közszolgáltatások, csúcsszintű drágulás és áfa, sereghajtó bérek és életszínvonal, hagymázas meggyőződések, lenézett tudomány. És persze büszke polgárok. Akik már a Nyugatot gyűlölik. Az megy. Ja, és van rezsicsökkentett rezsi. Igen, az adófizetők – értsd: unokáink – pénzéből. Putyin bombázhatja belőle Ukrajnát, mi meg fűthetjük az utcát. Urá!
Mutogassák Európa-, sőt világszerte: így néz ki egy nagymúltú európai állam, ha azt leurallja Putyin haverja. Kóstolják meg a rezsicsökkentett orosz gázon főtt gulyást, hallgassák közben Orbánt, és döntsék el, kell-e ez nekik otthonra. Putyin szívében akad még hely.
Remélem, azért jövőre még mi is megválaszolhatjuk ezt a kérdést.