A pártlap – a párt, azaz Orbán Viktor – magvas gondolatai Európáról: adják ide a lóvét, aztán ne is halljunk róluk a következő pénzosztásig. A nagyívű vízió, amelyhez szövetségeseket és követőket toboroz a magyar miniszterelnök, ennyiből áll: a Magyar Nemzet minapi állítása, hogy az Európai Unió alakuljon laza gazdasági szövetséggé (vagy szűnjön meg), a gyakorlatban azt jelentené, hogy kereskedjünk továbbra is szabadon, meg legyen egy pénztárablak, ami elé Mészáros, Tiborcz stb. bármikor odaállhat a dömperrel, de egyébként ne szóljanak bele semmibe.
Hogy egy ilyen átalakulás mennyiben lenne megoldás például az orosz és a kínai fenyegetésre, a földi életfeltételeket felszámoló transznacionális nagyvállalatok nyomulására vagy a kormányfő kedvenc fétisére, a migrációra, az ugyanannyira nem világos, mint hogy miért szeretne Magyarország egyedül maradni olyan, számára látványosan megoldhatatlan problémákkal, mint a vasúti személyszállítás vagy az egészségügyi alapszolgáltatások működtetése. Merthogy ha nincs EU, csak szabad kereskedelem van, akkor nincsenek kohéziós pénzek, nincs felzárkóztatás, azaz – ahogyan tapasztaljuk egy ideje – nincs semmi. Egyetlen példa: idén a magyar állam a saját erejéből 20 milliárd forintot képes a vasúti infrastruktúra fejlesztésére fordítani – ez Lőrinc barát árszintjén talán ha 5 kilométernyi sínpár kicserélésére elég, miközben az ország vasúthálózata még a jelenlegi, erősen erodált állapotában is több mint 8 ezer kilométeres.
Akik még ebből sem értik, mennyire abszurd, amit a nemzeti hírharsona követel – és amin az Orbán-kormány közpénz-százmilliárdokat külföldön elköltve intenzíven dolgozik -, azok kedvéért vizsgáljuk meg, mit is jelentene az orbáni Európa-kép valósággá válása a határon túli magyarok és a szomszédsági kapcsolatok szemszögéből, ide értve Ukrajna, és azon belül Kárpátalja valamikori EU-csatlakozását is. Légiesített határokat például biztosan nem: a gazdasági integrációhoz bőven elég, ha az áruk könnyen közlekednek az országok között. Nyelvi és egyéb kisebbségi jogokat sem: ahhoz, hogy jól pörögjön a biznisz, talán még előnyösebb is, ha Szlovákiában mindenki szlovákul beszél, nem kell például kétnyelvű üzletfeliratokkal bajlódni. (Emlékeztetőül: az összes érintett EU-tagállamban jelentősen javult a magyar kisebbség helyzete a csatlakozási folyamat során.) Könnyített munkavállalást sem: az, hogy a fél Dunántúl Ausztriába jár át dolgozni, osztrák gazdasági érdek is, de a mostani volumennek az ötöde se maradna meg egy európai hátraarc esetén - aki nem hiszi, nézegesse, mit művel a „patrióta” amerikai vezetés Mexikóval.
Sosem látszott még tisztában, mennyire különváltak idehaza a szűkebben vett hatalmi elit és az ország érdekei. Akik megszedték magukat a beáramló dotációkból, azok most szívesen elinalnának a zsákmánnyal, aztán utánuk a vízözön. Mindenki másnak viszont az az érdeke, hogy maradjon az eddigi szabályrendszer akkor is – sőt akkor még inkább -, ha végül tényleg el kell számolni: ha futni akarnak, fussanak, de a pénz nélkül.