A NER elmúlt másfél évtizede a "Brüsszel" elleni, eszközeiben egyre durvább, alaptalan vádaskodásokban bővelkedő harciaskodások jegyében telt el. Ugyanakkor az európai közösség poroszos bürokráciája, és az ebből adódó lassú reagálóképessége gyakorta Orbánék malmára hajtotta a vizet. Saját szakértőik a belga fővárosban és itthon egyaránt biztosak voltak abban, hogy az uniós megállapodásokat sértő törvényeik, joggyakorlatuk kivívja az Európai Bizottság (EB) nemtetszését és nem volt kétséges, hogy akár hosszú évekig is a szégyenpadra ültetik Magyarországot, a túlzott deficit eljárás alkalmazásával. Tették ezt annak a régi bölcsességnek a jegyében, hogy "időnk, mint a tenger, pénzünk ennek hulláma.."
A kapitalizmus tartóoszlopa a tisztességes piaci magatartás. Az EB mindig is felhorkant, ha egy tagállam a gazdasági versenyt, kivételek, engedmények nyújtásával, vagy a piaci szereplők egy csoportjának különadóztatásával befolyásolja. Az ilyen esetek többségében nem is maradt el a figyelmeztetés, végső esetben a szankcionálás.
Az idei esztendő fontos határkő: "Brüsszelnél" betelt a pohár! Ami mindeddig elképzelhetetlen volt, alaposan lerövidítették Magyarországgal szemben a reakció- (cselekvési) idejüket. Mindössze három, illetve egy hónap telt el azóta, hogy egyes élelmiszereknél és drogériai termékeknél a kiskereskedelmi üzletláncokat sújtó árrésstopot vezettek be, s az EB máris lépett. A múlt héten felszólító leveleket küldtek a magyar kormánynak: a kötelezettségszegési eljárást kilátásba helyezése mellett. A legutóbbi, hasonló piactorzító lépésnél csak tíz hónap után léptek! Az indoklást is tartalmazó vélemény általában hónapokkal később követi az első jelzést. A tapasztalatok szerint tagállamok 90 százaléka ezt nem várja be, hanem korrigál. A magyar kormány nem ilyen! Bevárja a pénzügyi szankciókat, a minden napra kirótt kényszerítő bírságokat. Tiltakoznak egy kicsit: s vállrándítások közepette belenyugszanak, hogy levonják tőlünk a pénzt az uniós pénzekből.