Fogytán a magyar dolgozó, egyre több gazdaságban kénytelenek vándorbrigádokat, ázsiaiakat fogadni a mezőgazdasági idénymunkákra

Az ország keleti felében napi 12-14, míg a nyugati részen 15-18 ezer forintot keres egy mezőgazdasági idénymunkás. A magyar dolgozó fogytán, így sok helyen vietnámi, Fülöp-szigeteki vagy épp szomszédos országbeli napszámosok hajlonganak a gyümölcsösökben.

– Jelenleg tízen dolgoznak nálam, de még legalább ugyanennyi emberre szükség lenne, hogy mindenhol időben végezzünk a munkával. Az eper ugyan lassan kifut, de már érik a meggy és a cseresznye, aztán jön az áfonya meg a barackok, bár utóbbiból nem lesz nagy termés a fagykárok miatt. Helyben csak időseket találnék, akik nem bírnák a tempót, így kénytelen vagyok vándorbrigádot fogadni immár évek óta – mondta lapunknak egy dél-zalai gazda. A mostani csapat Kelet-Magyarországról érkezett hozzá, internetes hirdetésekben találtak egymásra. Oláh Istvánék jó évtizede járják az országot, a brigád tagjai jellemzően május végétől, június elejétől az ősz közepéig vannak távol a családjuktól, viszont ilyenkor keresik meg az éves bevételük nagy részét.

– Rossz eljönni ilyen messze, viszont errefelé, a Dunántúlon jobb a pénz – állította az ötvenes éveinek elején járó csapatfőnök. – Szabolcsban napi nettó 12-14 ezret kapnánk fejenként, itt most 16 ezerért dolgozunk, de szerintem az őszi szüreti időszakra 18 ezret is megkapunk majd. Általában úgy egyezünk meg, hogy szállás és napi egyszeri meleg étel, a többit magunk álljuk. Ha nincs komoly üresjárat, öt hónap alatt több mint kétmillió forintot félre tudnak tenni az emberek. Nekem a szervezés a feladatom, én tárgyalok a gazdákkal, keresem a következő munkát, s nagyjából napi 3-4 ezer forintra jön ki emberenként a hasznom. Persze mondhatják, hogy ez nem rossz pénz, de enyém a rizikó, ha nincs meló, s én szervezem és fizetem az utazásokat is – tette hozzá.

Egy dél-somogyi mezőgazdasági cég vegyesen foglalkoztat állandó és alkalmi munkásokat, utóbbiakból a tavalyinál jó harmadával kevesebbet a megnövekedett személyi költségek miatt. – Sok családi gazdaság megteheti, hogy feketén dolgoztat, vagy legalábbis a bér egy részét zsebbe adja, nálunk viszont mindenről papír kell, nincsenek mellékutak – magyarázta a cég egyik vezetője. Ők néhány éve még órabérre vettek fel idénymunkásokat kukorica címerezésre, de kiderült, jobban járnak, ha hektáronként szerződnek, mert akkor rövidebb idő alatt végeznek. A gazdák jól láthatóan beletörődtek, hogy tavalyhoz képest a napszám 1500-2000 forinttal emelkedett feladattól függően. Az idénymunka drágulásához ráadásul nemcsak az infláció járult hozzá, hanem az időbeli korlátozás is emel majd rajta, hiszen a egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonyban idén júliustól már csak évi 120 napot lehet dolgozni.

– A 120 napos megkötés eddig is létezett, csak éppen egy helyre vonatkozott, vagyis, ha volt munka máshol, akkor simán fél évet is lehúzhattunk – háborgott Antal István, aki egy 14 fős békési csapat tagjaként érkezett Dél-Somogyba mezőgazdasági idénymunkára. – Most viszont 120 nap után már be kell jelenteni normálisan az embert:

a cégvezető szerint velük az állandó és az idénymunkásokat is ki tudták jórészt váltani. – Noha alapvetően ellenzem a migrációt, beláttam, máshogy nem megy – tárta szét a karjait. – Most harmadával kevesebb embert kell alkalmaznom, de elvégzik ugyanazt a munkát, s nincs ellenkezés, ha éppen 1-2 órával hosszabb a munkanap, mert be kell fejezni egy feladatot. Szorgalmasak, talán még azt is megkockáztatom, lelkesek, ahogy utánanéztem, az itteni bérük sokkal jobb, mint amit otthon keresnének – mondta.

Kezdődik a főszezon a Balatonnál, volt álláskereső, aki szó szerint kiröhögte a havi 650-700 ezres fizetést

Hasonló a helyzet az ország észak-keleti megyéiben is. – A bogyós gyümölcsökkel legalább fele, de a sárga és az őszibarack jó része is elfagyott, így ebben az évben eleve jóval kevesebb idénymunkásra lenne szükség, mint akár tavaly ilyenkor. De még ezt a keveset sem magyar jelentkezőkből fogjuk felvenni, sokkal inkább harmadik világbeli munkavállalókkal tervezzük megoldani. A hazai napszámos-piac olyan lejtmenetben van, hogy hadra fogható kétkezi munkást már nagyítóval kell köztük keresni – ezt mondta lapunknak egy mátrai családi gyümölcstermesztő vállalkozás egyik alapítója.

Ezt erősítette meg néhány tíz kilométerrel odébb egy nógrádi őstermelő, aki több mint 30 éve foglalkozik málnával, de évről évre úgy érzi, lassan fel kell hagynia e tevékenységgel, mert már az alapvető költségeket sem tudja kitermelni.

– jegyezte meg. Ő idén először tapasztalta azt, hogy olyanok is jelentkeztek nála idénymunkára, akik korábban még sosem, mert régebben el tudtak helyezkedni az építőiparban, vagy éppen közmunkásként dolgoztak a környéken, de ezek a lehetőségek idén mintha beszűkültek volna. Vagyis szavai szerint már csak ebből is kitűnik, mekkora a szegénység az országban.

Van, aki egyik napról a másikra továbbáll

Mintegy ötezer vendégmunkás dolgozik a zöldség-gyümölcs ágazatban, meghatározó részük ukrán, román és szerb – kárpátaljai, erdélyi és vajdasági – munkaerő. Az ázsiai vendégmunkások számát jelenleg ezer-ezeregyszáz főre becsüljük, ők döntően eddig Mianmar, Thaiföld, Indonézia, Vietnám, Kirgizisztán területéről érkeztek, létszámuk a következő egy évben további 200-400 fővel bővülhet – mondta lapunknak Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke.

Magyarországon ebben az ágazatban két nagy élőmunka-igényes időszak van: a metszés, ami késő ősztől kora tavaszig tart, és a betakarítás, ami gyümölcsfajtól függően 1-3 hónapos időszak. A munkaerőért folytatott verseny rendkívül kiélezett, így nagyobb eséllyel indulnak benne azok az ágazatok, illetve vállalkozások, amelyek a lehető leghosszabb időre tudnak munkát biztosítani.

Vagyis az előrelátóbbak sok esetben ennek megfelelően állítják össze a termelési szerkezetet, és például a szamóca mellett dinnyét, a cseresznye mellett meggyet, szilvát és almát is termesztenek, hogy ne csak 1-2, hanem akár 6 hónapig is meg tudják tartani az idénymunkásokat. Ebben az ágazatban döntően az a munkaerő-réteg dolgozik, amelynek körében nagyon nagy az elvándorlás: eljön dolgozni, majd, ha talál egy pillanatnyilag jobb lehetőséget vagy egyáltalán megunja a munka monotonitását, akkor egyszerűen egyik napról a másikra továbbáll – osztotta meg tapasztalataikat az elnök. Szavai szerint

az alkalmi munkavállalás költségeit pedig 10-15 százalékkal, ezen felül a minimálbér és a garantált bérminimum 7-9 százalékos megemelését is követniük kell a gazdálkodóknak, különben nem kapnak munkaerőt. Emiatt idén közel 10 százalékkal szükséges emelni az idénymunkásoknak kifizetett nettó bért is, mindez együtt pedig értelemszerűen nagyon érzékenyen érinti a zöldség-gyümölcs termelést és feldolgozóipart – mondta Apáti Ferenc. Hozzátette: a 20-30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest legalább 300-500 ezer munkavállaló hiányzik a magyarországi munkaerő-piacról (nem csak az agráriumból), úgyhogy nem csoda, ha Fülöp-szigeteki és egyéb ázsiai országokból származó munkások „importjában” kell gondolkodniuk. Az előző években még elsősorban a környező országokból, főleg Szerbiából, Romániából és Ukrajnából jöttek vendégmunkások, akkor is inkább a magyar anyanyelvűek, de sokan inkább továbbmennek Nyugat-Európa felé, ahol a munkabérek annyival magasabbak, hogy azt a magyar gazdaságok egyszerűen nem tudnák biztosítani. Pont ennek a nyugatra vándorlásnak a következménye, hogy Magyarországon messze nincs annyi külföldi idénymunkás – arányaiban sem –, mint a nyugati országokban.

A bérezést tekintve itthon elsősorban földrajzilag vannak jelentős eltérések az egyes régiók, országrészek között: az északkeleti országrészben körülbelül 12-14 ezer forint körül van a napi bér, az ország középső és nyugati részein viszont 2025-ben már napi 15-18 ezer forint a jellemző. A bejelentett, járulékokkal emelt költség 1800-2000 Ft/óra munkabér esetén a termelőnek 2700-3000 Ft/órás költséget jelent.