Még egy olyan kaliberű előadónál sem egyértelmű, hogy mekkora mértékben tulajdonosa saját szellemi termékének, mint Taylor Swift. Pedig hatása az egyik legsikeresebb énekesként olyannyira túlmutatott a zeneipar keretein, hogy az Egyesült Államokban már a választási kampány alatt komolyan számoltak vele politikusok. Ennek ellenére csak idén május végén sikerült első hat lemezének teljes körű tulajdonjogát megvásárolnia, egy hat évig tartó kőkemény jogi vitát követően.
A történet akkor kezdődött, mikor a dalok eredeti tulajdonosától, a Big Machine Label kiadótól vásárolta volna meg a jogait, még 2019-ben. Miután az egyezkedés meghiúsult, Swift nyílt levélben írt arról, hogy a kiadó többek között elvárta volna, hogy új dalokat adjon ki a keze alatt, cserébe a régiekért. Sőt, az énekesnő ekkor már tudott arról, hogy a kiadót nemsokára jó eséllyel az a Scooter Braun vásárolja majd meg, aki abban az időben elég megosztó, de annál sikeresebb zenei menedzser volt már (Olyan sztárok dolgoztak vele és rúgták ki, mint például Justin Bieber vagy Ariana Grande). 2020-ban az egyezkedés tehát nem, de a kiadó tulajdonosváltása megtörtént, aki rövid időn a Shamrock Capital nevű befektető cégnek adta el a dalok feletti jogokat. Az énekesnő ekkor döntött úgy, hogy újra felveszi és maga adja ki szóban forgó dalait, miközben ahol csak lehet, tesz majd azért, hogy az eredeti felvételeiből minél kevesebb bevételi forrása legyen majd az új tulajdonosnak.
Ennek az egyik legikonikusabb esete az volt, mikor Look what you made me do című számának készült egy feldolgozása a brit Killing Eve (Megszállottak viadala) című sorozathoz. A dalt egy Jack Leopards & the Dolphin Club nevű zenekar jegyezte, amelyről hivatalos bejelentés ugyan nem volt, de a rajongók hamar rájöttek, hogy a név az énekesnőt, testvérét, Austin Swiftet és Jack Antonoffot takarja, aki a mai napig Swift jó barátja és zenei producere.
Miután mindez a nyilvánosság előtt zajlott, Swift mellett a világ egyik legnagyobb swiftie néven ismert rajongótáborán kívül számos más előadó is kiállt, a közvélemény előtt pedig az ügy rövid időn belül a jó és rossz harcává vált.
Az énekesnőnek így nem volt nehéz elérnie, hogy valóságos mozgalom alakuljon ki abból, hogy a zenei streaming felületeken inkább a számok új kiadásai nyerjenek hallgatottságot – idővel bőven túl is szárnyalva az eredeti dalok hallgatottságát.
Most, a májusi fejlemények kapcsán Swift egy, a honlapján megjelent nyílt levélben maga is kitért rá: a rajongók támogatása is segítette abban, hogy végül elérhette célját.
– Ha nem róla lenne szó, valószínű, hogy a szakmára nem lett volna ilyen hatással. Épp ezért gondolom, hogy ezeknek a nagy művészeknek van felelőssége a hasonló kérdésekben. Ezekre a helyzetekre ők tudják felhívni a figyelmet igazán és tudnak változást is elérni. Swift például ebben az esetben a saját ügyén túlmutatva tett a művészek tudatosságáért – válaszolta az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda üzleti transzformációs igazgatója, Tóth Péter Benjámin kérdésünkre. – Sokan, pályájuk elején még eléggé elveszettek abban a nagyon bonyolult rendszerben, amit a zeneipar jelent. Így az egy nagyon fontos üzenet, hogy a szakmának ez a része is figyelmet igényel az előadók részéről is: Tekintsenek a fiatalok a hangfelvételekre és a hangvételi jogokra úgy, mint egy hosszú távú befektetésre. Tehát nem biztos, hogy olyan megállapodást kell kötni egy kiadóval, amellyel örökre elbúcsúznak a jogoktól.
Taylor Swift is mindössze tizenöt éves volt, mikor aláírt eredeti kiadójával. A szakértő viszont kiemelte, habár a közvélemény előtt valóban úgy tűnhet, ez a jó és a rossz harcáról szól, érdemes megnézni az érem másik oldalát: – A zeneiparban egy feltörekvő előadóval való együttműködés nagyon kockázatos üzleti vállalkozás. Tulajdonképpen ezek a kiadók, akik ilyenkor egyértelműen rossz színben tűnnek fel, azért némileg indokoltan mondják ezt, mivel tízből vagy inkább százból egy az, akinek valóban be is indul a karrier. Ha azt a kérdést nézzük, mennyire volt igazságos az összegek leosztása egy ilyen kaliberű előadónál, akkor az elég torz képet adhat. Mert
közben látni kell azt is, hogy a kiadó belefektetett sok más olyan előadóba is, aki nem lettek sikeres
– tette hozzá Tóth Péter Benjámin.
A zeneipari versenyben érthető okokból a befektetők sem szeretnének túlságosan sokat bukni, ezért is kötnek nekik is megérő szerződéseket az előadókkal. – Nem számítok rá, hogy hasonlóan nagy port kavart ügyek kerüljenek a nyilvánosság elé. Swift esetében ennek volt egy elég erős személyes szála is, azt azért nem hiszem, hogy ez tömegével jellemző lenne. Inkább olyan hatása lesz, amelyet a kívülállók nem nagyon érzékelnek majd. Mindenesetre az már most látszik, hogy sok előadó van, aki azt mondta: Swift kiállása inspirálta őket abban, hogy tudatosabbak legyenek a zeneipari szereplőkkel szemben – vélte az Artisjus szakértője.
