Kovács Margit: Jobb hely

Bepárásodott ablaküveg.
Szivárgó csapnak cseppjei.

Az elején csak
egymás falait nézegettük,
a fugába ragadt koszt
fogkefével kisikáltuk.
Megkerestük a kimaradt részt
az el nem mondott mesékben.
Nevetéseink egymáséban
visszhangoztak.
Nem volt ünneplőruhánk,
csak az összehordott életünk.
És a karácsonyra kapott pizsama
összebújós netflixes estékre.
Dühünket a kanapé
szélén felejtettük.
Elfogadtunk egymást,
néha…

Senki sem kérdezte,
meddig fogjuk
egymást elviselni.
Bírjuk majd a telet?
Ha már kopott a bútor
és nyikorognak
az elhasznált szavak.
Ha majd elmarad az érintés
Félúton kifogy
a közös álom.
Egy szike metszette seb
sohasem forrhat be
a meddő testben.
Hiába van kölcsöngyerek
anyák napjára.

A túlórában vállalt hallgatást
szabadidőben váltottuk meg.
Újratanultuk egymást.
Reggel hatkor egy kávé mellett,
egy félmosoly mögött,
megbújó cinkos kacsintás.
Néha terápia segített
néha csak túléltük.

De itt maradtunk,
mert nincs jobb hely a világon.