kár hetekig, de hónapokig elhúzódó konfliktus jöhet azzal, Ez magában hordozza annak a veszélyét is, hogy lángra lobban az egész régió – vélik Közel-Kelet szakértők azután hogy Izrael péntek hajnalban nagyszabású támadást indított Irán ellen.
A Netanjahu-kormány az egész világot meglepte a támadással, amellyel nyíltan ellentmondott a fő szövetséges Egyesült Államok akaratának, a Trump-adminisztráció ugyanis az utolsó pillanatig le akarta beszélni az izraelieket a támadásról. Amikor csütörtökön amerikai televíziók világgá repítették, hogy forrásaik szerint Izrael napokon belül támadást indíthat Irán ellen, szakértők is úgy nyilatkoztak, hogy valószínűleg szivárogtatásról van szó, amellyel próbálnak nyomást gyakorolni Iránra a nukleáris tárgyalások folytatásáért.
Kiderült, hogy ez nem szivárogtatás, a támadás híre nem böff volt. Benjamin Netanjahu pénteken videóüzenetben jelentette be, hogy az iráni nukleáris program felszámolására vonatkozó utasítást 2024 novemberében adta ki, röviddel Hasszan Naszrallah sejk, a Hezbollah vezetőjének a meggyilkolása után. Mint mondta, egyértelmű volt számára, hogy Irán az atombombát akar, a támadás céldátumaként pedig 2025 áprilisát tűzte ki, de „különböző okok miatt” nem lehetett akkor ez nem jött össze. Az okokat az izraeli miniszterelnök nem részletezte, de mint ismert, április elején Budapestről egyenesen a Wasdhingtonba repült, Donald Trump ekkor jelentette be a vendége rosszalló gesztusai ellenére, hogy az Egyesült Államok közvetlen tárgyalásokba kezd Iránnal a perzsa ország nukleáris programjáról.
A hogyan tovább attól is függ, hogy a továbbiakban segítenek-e az amerikaiak Izraelnek, akár a védekezésben, akár a támadásban. Szakértők szerint Izrael egyedül nem tudja teljesen felszámolni iráni nukleáris kapacitásasait, ehhez szüksége lenne olyan robbanóeszközökre, amelyekkel nem rendelkezik, de amelyek nélkül nem semmisíthető meg a nukleáris létesítmények földalatti része.
Miért éppen most?
Izraeli indoklás szerint nem volt más választás, mint a megelőző csapás, mert a teheráni rezsim legkevesebb 9 (egyes értékelések szerint 15) atombomba előállításának kapujába ért, ami közvetlen és azonnali egzisztenciális veszélyt jelentett a számára.
A másik vestzélyt az jelenti, hogy Irán felgyorsította a rakétaprogramját, amelynek célja havi 300 ballisztikus rakéta gyártása. Ezek a rakéták Izrael területének bármely részét képesek célba venni, önmagukban, nukleáris töltetek nélkül is létében fenyegetik Izraelt ekkora mennyiségben, túlterheléses támadásaikat a fejlett izraeli légvédelmi rendszerek sem képesek folyamatosan kivédeni.
Kevesebb szó esik arról, hogy erre a támadásra most volt megfelelő pillanat, még lehetséges volt kihasználni Irán sérülékenységét. Ezt a sérülékenységet az utóbbi hónapok történései idézték elő. Többek között az, hogy az iráni légvédelem és légierő még nem heverte ki teljesen azt a tavaly őszi légicsapássorozatot, amelyet az Izrael elleni iráni támadásra adott válaszképpen hajtott végre az IDF.
Az is jelentős tényező, hogy összeomlott Irán közel-keleti proxy hátterének legnagyobb része – a libanoni Hezbollah és a szíriai Aszad rezsim. A Hezbollah erősebb volt sok közel-keleti állami hadseregnél, egy iráni ellentámadás esetén rendkívül nagy segítséget jelenthetett volna. A Hezbollah sikeres kiiktatása – a Moszad hírhedt csipogó és walkie- talkie művelete, a terrorcsoport vezetőségének bravúros likvidálása , majd a katonai győzelem - önbizalmat adott nemcsak a politikai vezetésnek, hanem a Moszadnak és a hadseregnek is, kapacitásokat szabadított fel az Irán elleni tervek megvalósításához. A döntés ugyan politikai, de a siker úgy tűnik, ezúttal is a Moszadé. Ám amennyiben elhúzódó háború kezdődik a két ország között, a továbbiakban a főszerep az Izraeli Védelmi Erőké (IDF) lesz.
A Begin-doktrína: a kötelező megelőző csapás
1981. június 7-én az izraeli légierő meglepetésszerű és súlyos csapást mért Irakban az osiraki atomreaktorra, ahol hírszerzési információk szerint atomfegyverbe való plutóniumot állítottak elő. Szaddam Husszein iraki diktátor rezsimje az osiraki atomerőművet még 1977-ben kezdte el fejleszteni, de Irak már Osirak előtt, az 1960-1970-es években megkezdte nukleáris programját.
Két nappal a sikeres iraki rajtaütés után hirdette meg Menahem Begin akkori miniszterelnök az Izrael által azóta is követett, kívülről sokszor megkérdőjelezett stratégiát. A kormányfő akkor sajtótájékoztatón azt mondta: „Újabb holokauszt történt volna a zsidó nép történetében. Soha többé, soha többé! Mondd el ezt a barátaidnak, mondd el bárkinek, akivel találkozol, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel megvédjük népünket. Nem engedjük meg, hogy egyetlen ellenség sem fejlesszen ki ellenünk fordított tömegpusztító fegyvereket.”
Ez a „soha többé” lett az úgynevezett Begin-doktrína, a kötelező „előrejelző önvédelem”, a megelőző csapás doktrínája. Eszerint Izraelnek meg kell akadályoznia, hogy bármely ellenséges állam atomfegyverekhez jusson, hogy ellenségei olyan tömegpusztító fegyvereket fejlesszenek ki, amelyek Izrael létét veszélyeztetik.
A Begin-doktrína alkalmazása nemzetközileg vitatott, mert egyesek szerint a megelőzésként végrehajtott egyoldalú lépések sértik a nemzetközi jogot, mások szerint viszont szükséges Izrael biztonságának megőrzéséhez, a biztonsági fenyegetés közvetlen bekövetkeztéig várni túl késő lehet Izrael túléléséhez.
Ezt a kötelező megelőző csapás doktrínáját alkalmazta most is Izrael és nem először Osirak óta. 2007-ben Ehud Olmert miniszterelnök engedélyezte Szíria nukleáris reaktora elleni támadást. Az iráni atomprogram ellen a mostanihoz mérhető izraeli fellépés még nem volt, de az elmúlt évtizedekben számos sikeres titkosszolgálati akciót, szabotázst, kibertámadást, egyebeket hajtott végre Irán nukleáris programjának késleltetésére Izrael.
Koronával a fején, de menjen
Benjamin Netanjahu életművét koronázta meg azzal, hogy megállította az atomfegyverekkel rendelkező Iránt, most itt az ideje lemondani. Most a csúcson hagyhatná el a politikát, úgy, hogy Izrael nagy védelmezőjeként emlékezzenek rá, öröksége ne csak a 2023. október 7-i kudarcra vagy a korrupciós bűncselekmények miatti esetleges elítélésre fókuszáljon – írta véleménycikkében David Brinn a konzervatív Jerusalem Post hasábjain pénteken.
A szerző emlékeztet, hogy az izraeli miniszterelnök már 2006-ban, még ellenzéki vezetőként is már arról beszélt, hogy Irán atombombát akar. Most megkoronázta életművét, mert ha a teheráni rezsim megbukik, ha Irán nukleáris képességei évekre visszaesnek, az sorsfordító lesz a Közel-Kelet számára és tehermentesíti a Nyugatot is.
Nem tudható, mit hoznak a következő napok és hetek, de a bölcs ember felismeri, ha élete munkája beteljesedett. Márpedig a Felkelő Oroszlán hadművelet Benjamin Netanjahu politikai pályafutásának az értelme voltlétének oka volt. Ha most biztosította Izrael jövőjét, itt az ideje, hogy hagyjuk Izrael jövőjét kibontakozni, nélküle – zárta sorait a Jerusalem Post publicistája.
