Kevés zenész képes arra, hogy szavak nélkül, mindössze a gitárjával hipnotizáljon húszezer embert. Nos, Carlos Santana pontosan ezt tette szerda esti koncertjén az MVM Dome-ban, ahol rövid videós intrót követően lépett színpadra nyolctagú zenekarának kíséretében. A 77 éves mexikói-amerikai gitárikon a Oneness Tour részeként érkezett Budapestre, tizennégy évet kellett várni rá, de megérte! Már menet közben a húrok közé csapott, végtelen könnyedséggel játszva legendás szóló etűdjeit, két órán keresztül szinte meg sem állt. Egyszerre volt főszereplő és alázatos zenésztárs. Jelenléte megkerülhetetlenül hatotta át a színpadot, virtuozitásától csak úgy izzott az aréna, de egy pillanatig sem tolta magát előtérbe, sőt, kollégái, a basszusgitáros Benny Rietveld, a gitáros énekes Tommy Anthony, majd felesége, a dobos Cindy Blackman Santana szólóit posztjától hátrébb lépve, olyan őszinte érdeklődéssel, átszellemüléssel hallgatta végig, mintha ő maga is először élné át.
Amilyen egyszerűen elkezdték, úgy is fejezték be: nem volt hajlongás, nem volt visszatapsolás. A mester csak letette a gitárt és lesétált a színpadról, mi pedig még sokáig dúdoltuk mosolyogva felejthetetlen dallamait.
Ez az attitűd hatotta át az egész koncertet. A zenekar tagjai, Karl Perazzo és Paoli Mejías az ütős hangszereken, David K. Mathews a billentyűknél, Andy Vargas és Ray Greene a vokálban magabiztosan, tökéletes egyensúlyban működtek együtt. Nem volt dominanciaharc, csak közös játék, megállás nélkül. Ahogy egy szám végére értek, már kezdték is a következőt, nem húzták az időt sztorizással. Santana mindössze háromszor szólította meg szavakkal a közönségét. „Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Ahogy mindig, most is van egy üzenet, ez pedig az, hogy jobban össze kellene tartanunk. Sok a negatív energia a világon, de te és én meg tudjuk ezt változtatni. Kezdjünk egy mosollyal”! – mondta a koncert felénél.
A lendület ezután sem hagyott alább, többek között az 1970-ben megjelent Abraxas, valamint az 1999-ben bemutatott Supernatural című lemez ikonikus darabjai tüzelték fel a közönséget. Az előbbiről elhangzott a Black Magic Woman és az Oye Como Va, amelyek Santana korai, latin rockba oltott bluesvilágát idézték meg, míg a Supernatural slágerei – így a Maria Maria, a Corazón Espinado és a koncertet záró Smooth – a későbbi, könnyedebb hangzású, Grammy-díjesővel jutalmazott korszakot képviselték. Ebbe a repertoárba immár helyet kapott az alig két hete megjelent nyári sláger, a Grupo Fronterával közös Me Retiro is.
A sodró lüktetésű ritmusokat hallva bizony nem volt könnyű ülve maradni, az este második órájában már szinte mindenki a székébe kapaszkodva próbálta legyűrni a késztetést, hogy táncra perdüljön. Santana végül feloldotta a problémát: „Miért ültök?” – kérdezte. „Megértem, ha valaki már nagyon idős, és nem tud mozogni. De különben álljatok fel, mert a következő dalra meg kell őrülni.” Nem kellett kétszer mondani! A küzdőtéren és a lelátón is egy emberként mozdult meg a tömeg, aki tehette a színpad elé gyűlt, a többiek a székeik előtt riszáltak a Foo Foo-ra, majd a dobszólót követő Smooth-ra. A közönség önfeledten táncolt, énekelt, tapsolt, senki nem akarta, hogy vége legyen a varázslatnak.
Infó
Santana Oneness Tour
MVM Dome, 2025. június 11.
