A tulajdonos megkereste az amszterdami Van Gogh Múzeumot, amely a festő műveinek hitelesítésében vezető szaktekintély és végső döntéshozó. „Gondosan megvizsgáltuk az ön által rendelkezésünkre bocsátott anyagot, és véleményünk szerint, a stílusjegyek alapján, az ön műve nem tulajdonítható Vincent van Goghnak” – írta a múzeum egy 2019. február 1-jén kelt levélben. A gyűjtő ugyanebben az évben eladta a festményt a New York-i székhelyű LMI Group International művészeti kutatócégnek, amely négy éven át vizsgálta a művet. A társaság több mint 30 000 dollárt fektetett a festmény elemzésébe, amely során különböző tudományos és művészettörténeti módszereket alkalmaztak. A festményben talált PR-50 nevű vörös pigmentről korábban úgy tartották, hogy csak 1905 után vált elérhetővé, azonban egy 1883-as szabadalmi bejegyzés felfedezése alapján megállapították, hogy ez a pigment már van Gogh életében is létezett. A festékben egy vörös hajszálat találtak, amelyről megállapították, hogy emberi eredetű, de a DNS alapján nem tudták konkrét személyhez kötni. A festmény stílusa hasonlóságot mutat van Gogh egyéb műveivel, különösen azokkal, amelyeket más művészek alkotásai alapján készített, ilyenek például Jean-François Millet festményeinek „átírásai” saját stílusában. Az LMI Group szerint Michael Ancher dán festő egyik halászportréjának átdolgozása lehet az Elimar, és van Gogh 1889-ben, Saint-Rémy-de-Provence elmegyógyintézetében töltött ideje alatt festhette. A sajtóközlemény az Elimart „érzelmileg gazdag, mélyen személyes alkotásnak” nevezte, amely „Van Gogh életének utolsó, viharos szakaszában készült.” A jelentés közel egynegyedét annak szentelték, hogy „váratlan betekintést nyújtsanak van Gogh elméjébe és szívébe”. A tudományos érvelések mellett találgatások is helyet kaptak az LMI Group jelentésében: „Az egyik oka lehetett ennek a rendkívüli mű elkészítésének, hogy bizonyítani akarta magának, felépül a korábbi év pszichotikus összeomlásaiból”, vagy „Vincent egy fiktív önarcképként vette fel ezt a nevet, (Elimar) hogy megidézze azt az új embert, akivé válni akart”. Az LMI Group a festmény értékét 15 millió dollárra becsülte, és úgy írták le, mint „egyfajta feltámadást életének utolsó napjaiban, amely reményt ad a kaotikus évtizedek után. Az Elimar-ban lehetőségünk van elképzelni, hogyan válik Vincent éretté, bölccsé és végre elégedetté.”
A Van Gogh Múzeum 2025-ben az LMI Group részletes, 456 oldalas jelentésének benyújtása után is fenntartotta álláspontját, hangsúlyozva, hogy a festmény stílusa és technikája nem egyezik van Gogh ismert műveivel. Így az LMI Group jelentős bizonyítékai ellenére az Elimar hivatalosan nem tekinthető van Gogh művének. A festmény jelenlegi értéke és jövője továbbra is bizonytalan, de története felhívja a figyelmet arra, hogy milyen kihívásokkal jár egy műalkotás hitelesítése, és milyen szerepet játszanak ebben a tudományos kutatások, a művészettörténeti elemzések és az intézményi döntések
Egy újabb feltételezés szerint az Elimar alkotója egy kevéssé ismert dán művész, Henning Elimar lehetett. Az érvelés szerint Henning Elimar Havas táj az Ansgars templommal Aalborgban című művének festékkezelése, különösen az égbolton, nagyon hasonlít arra, amit az Elimaron láthatunk.
A van Goghnak tulajdonított Elimar című festmény, valamint a Henning Elimar Havas táj az Ansgars templommal Aalborgban című alkotásának aláírásai is szoros rokonságot mutatnak. A két szignó összevetése kiemelt jelentőséggel bír a festmények eredetiségének vizsgálatában. Megállapítást nyert, hogy mindkét aláírás ugyanazzal a névvel (Elimar) készült. A betűk formája, ívelése, kapcsolódása nagyon hasonló: különösen az „E” és az „l” karakterek dőltsége és lekerekítése mutat egyezést. A vonalvezetés folyamatossága és ritmusa szinte azonos. A szakértők különböző műszeres technikákkal is elemezték az aláírásokat. Mikroszkópos vizsgálattal, UV-fény alatti megfigyeléssel, röntgenképekkel. Természetesen írásszakértői módszerekkel is vizsgálták az aláírásokat. A két kép aláírásainak összehasonlítása azt a megállapítást erősíti, hogy az Elimar című festményt nagy valószínűséggel nem Vincent van Gogh festette.
