banán;eper;

A betegségek és az éghajlatváltozás kikezdi a banántermelők jövőjét

Hamarosan luxus lehet a banán

A banántermő területek akár 60 százaléka is eltűnhet az elkövetkezendő évtizedekben. 

A termelőket sújtó nehézségek közül kiemelkednek a növények betegségei, valamint a klímaváltozás következményeként emelkedő hőmérséklet és a szélsőségessé váló időjárás. A latin-amerikai és a karibi térségben jelenleg is pusztít az évtizedek óta vissza-visszatérő Panama nevű gombás fertőzés, amely akár teljes ültetvényeket képes elpusztítani, mert védekezni lehetetlen ellene. Az Afrika középső és keleti részén folyó gazdálkodást pedig a Banana Xanthomonas Wilt (BXW) nevű betegség nehezíti meg. Az Alliance of Bioversity International kutatói szerint tíz év alatt a termés fele is elveszhet, ha nem védekeznek ellene. Szemben a Panamával a BXW-t könnyű visszaszorítani, ha szigorúan betartják a szükséges intézkedéseket. Ehhez viszont elengedhetetlen a termelők figyelmének felkeltése és oktatása.

A jelenlegi globális banántermelés (140 millió tonna) több mint 70 százalékát tíz ország adja. A legtöbbet India. A 36,6 millió tonnája a teljes termelés 25 százalékát teszi ki. A második helyen Kína áll (11,7 millió tonna), majd Indonézia (9,3 millió tonna), Brazília (7,3 millió tonna) és Ecuador (7,2 millió tonna) következik. Jelentős banántermelők továbbá a Szaharától délre elterülő afrikai országok is, ahol mintegy 50 millió tonnát termesztenek. A legnagyobb exportőrök viszont a „banánköztársaságokként” elhíresült latin-amerikai és a karibi országok (Ecuador, Guatemala, Costa Rica és Kolumbia), amelyek a világ banánexportjának körülbelül 77 százalékát adják.

Európában az Egyesült Királyságban az egyik legnagyobb az egy főre jutó éves banánfogyasztás (10-12 kg), ugyanakkor a szupermarketek olcsó árai nem tesznek lehetővé tisztességes kereskedelmet a termelőkkel. A betakarítása szintén kizsákmányolás, hiszen a dolgozók éhbérért dolgoznak. A banántermelő országokban ugyanakkor a gyümölcs fontos élelmiszer is, a hiánya több százmillió embernek okoz mindennapos gondokat.

A nehézségek nem új keletűek: hátterükben a monokultúrás gazdálkodás áll, amikor egyetlen egy növényfajt termelnek hatalmas területen. A világ összmezőgazdasági termelésének mintegy 80 százaléka 15 növényfajra épül. További gond, hogy szegényes a termesztett növények sokszínűsége is, banánból például alig néhány fajtára épül a világtermelés (a Cavendish adja a 90 százalékot), ami a betegségek terjedése szempontjából nem kedvező.

A hazai eper a sztárA földieperföldeken áprilisban még arra számítottak, hogy mintegy 15-20 százalékos terméskiesést kell elkönyvelni, ehhez képest májusban voltak olyan területek, ahol a remélt mennyiségnek alig 10 százalékát sikerült csak betakarítani – áll a FruitVeb oldalán. A legnagyobb problémát a kora tavaszi fagyok okozták, amelyek az egész termőterület kétharmadát jelentő szabadföldi kultúrákat érintették leginkább. A nem fólia alatt termesztett magyar szamóca szezonja egyébként javában tart már, miközben a melegházas gyümölcsök már lassan elfogynak a piacról. A tavalyi évhez képest – a szabadföldi gyümölcsök megjelenése után – a termelők az első hetekben 10-20 százalékkal magasabb áron értékesítették a gyümölcsöt. Ezt követően azonban a tavalyi évre jellemző szintekre süllyedtek az árak, így most a hazai I. osztályú termés ára kilogrammonként 3900–2500 forint, a II. osztályúé 2000, az importeperért pedig 1600 forintot kell fizetni. Magyarország egyébként jellemzően Ausztriába, Lengyelországba, Szlovákiába szállít földiepret, míg a behozatal döntően Spanyolországból és Görögországból érkezik. Ez egyre jelentősebb: a KSH adatai alapján Magyarország szamócaimportja 2024-ben jelentősen, 30 százalékkal megugrott, s így megközelítette a 3600 tonnát. Az utóbbi időben az egyre növekvő romániai epertermelés jelenthet versenytársat a hazai termelőknek, mivel annak behozatala és értékesítése jóval lazább adminisztratív fegyelem mellett történik. A hazai vásárlók egyébként a magyarországi gyümölcsöket részesítik előnyben, így tudatosan azt is keresik. Magyarországon 2008 és 2015 közötti 500 hektárról 800 hektárra emelkedett a termőterület. Azóta némi csökkenést regisztráltak, s most 700 hektáron termelnek évente 8000–10 000 tonna szamócát.

Egyikük nemes egyszerűséggel csak szívatásnak nevezte, hogy a támogatása felét visszatartják.