Az orvosok tűrőképességét teszteli az egészségügyi kormányzat: egy friss törvénymódosítás nyomán hétfőtől az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFÖ) irányítása alá tartozó állami kórházakban arcfelismerő rendszerrel felszerelt kapukon kellene közlekedniük a dolgozóknak. A közalapítványokba kiszervezett orvosképző egyetemek klinikái, az egyházi és egyéb fenntartású kórházakra nem vonatkozik az intézkedés.
Lapunk információi szerint több kórházban is tiltakozott az orvosok egy része és kifejezett utasításra sem mentek el a szervezett a fotózásra. Az érintettek közül többekkel beszéltünk, akik végtelenül megalázónak tartották az eljárást.
Kifogásolták, hogy az új rendszerről csak hézagos tájékoztatást kaptak, és hiába kérdeztek a munkahelyi vezetőiktől. Továbbra sem értik, ki, milyen célból, és mire kívánja felhasználni biometrikus adataikat? Továbbá, mi lehet a következménye annak, ha nem tesznek eleget az utasításnak?
Egyesek arról is beszámoltak, hogy akik nem mentek el a fotózásra, azokat a Belügyminisztérium ellenőrei véletlenszerűen keresték a munkaidejük alatt a betegellátó osztályokon. Más retorziót eddig nem tapasztaltak, ugyanúgy jönnek-mennek a kórházi bejáratokon, mint eddig. És vannak, akik használják a kapukat. Ők érkezéskor és távozáskor egy mágneses belépőkártyát érintenek a terminálhoz és közben a terminál kamerájába kell tekinteniük, a sikeres azonosításkor a kijelzőn megjelenik a dolgozó arcképe és a gép is jelzi, hanggal: sikeres azonosítás.
Az egyik probléma például, hogy a kamera rögzíti a belépő betegeket is, akiket szintén nem kérdeztek meg, hogy hozzájárulnak-e a felvételhez.
„A legutóbbi ügyeletben féltucat beteget operáltam, este tízkor kezdtem és hajnalra fejeztem be. Kiszámoltam, amióta dolgozom, már négy évnyit ügyeltem. És akkor azt mondják ennyi év után, hogy azzal fogják a betegellátást javítani, hogy azt ellenőrizik, mikor jövök-megyek?” – mondta egyikük. Hozzátette: „nem arról van szó, hogy én nem dolgozom, ugyanúgy bejövök reggel és csinálom, amit kell, de erre a kártyalehúzásra nem vagyok hajlandó. És ezzel nem is vagyok egyedül. Ha kell megyünk, még olyanok is, akiket évtizedek óta a szentimentalizmusuk tartott a kórházban.”
Mint emlékezetes: az egészségügyi kormányzat eredeti terve az volt, hogy a beléptető kapuk adatait a munkaidő-nyilvántartási rendszerrel kötik össze. Az állami kórházak dolgozóit még hétfőn a kapuk kötelező használatáról tájékoztatták, kedden viszont már arról kaptak OKFŐ körlevelet az intézményvezetők, hogy az új rendszer egyelőre csak tesztüzemben működik. S ezalatt az időszak alatt a beléptetőrendszer által szolgáltatott adatok nem minősülnek hivatalos, elszámolásra alkalmas adatforrásnak. Ennek értelmében a jelenléti ívek adatait kell továbbra is használni a munkaidő elszámolásokra.
Megjelent a törvénymódosítás, szabálysértéssé nyilvánítaná a Fidesz a Pride-ot, arcfelismerő szoftverrel azonosítaná a résztvevőketMár a törvénymódosító javaslatot is aggályosnak ítélte Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, ennek ellenére bekerült az egészségügyről szóló törvénybe az arcfelismerő rendszer bevezetéséről szóló paragrafus. Igaz, már csak megengedő módon fogalmaz a jogszabály: „Az állami fenntartású egészségügyi intézmények esetében a munkáltató – az egészségügyi ellátás folyamatossága biztosítása érdekében – egységes beléptető rendszer alkalmazásával ellenőrizheti az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló személy munkaidejének betartását, az intézménybe történő be- és kilépését.”
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) április közepén Pintér Sándor belügyminisztertől kért magyarázatot az arcfelismerő rendszerrel kapcsolatban. Május elején a szervezet Révész János OKFÖ-főigazgatónak is írt. A köztestület jogilag is aggályosnak ítélte az új rendszert, hiányolta az előzetes adatvédelmi hatásvizsgálatot. Lapunknak Álmos Péter kamarai elnök azt mondta: szerdán küldtek még egy levelet az államtitkárnak, kérve azon intézmények listáját, ahol megtörtént a hatásvizsgálat. A kamara álláspontja, hogy fontos lenne a precíz munkaidő-nyilvántartás, de ahhoz az arcfelismerő rendszer nem megfelelő és nem is arányos eszköz.
