A korabeli politika és a sajtó meglehetősen ledorongolóan értekezett a hitéleti fejleményekről. Nem volt ez másként a Népszava korabeli híradásaiban sem. „A pozitív tudományok mindinkább erősbülő térfoglalását nyomon követi a babona, butaság s a vallási őrjöngés reakciója. Akik az igazi tudomány világosságától félnek, óriási munkát fejtenek ki abban, hogy az a sötétség, amely évezredek óta ül az emberiség értelmén, örökös maradjon”, írta lapunk ítésze 1907-ben. Értekezett Raab Vilmosról, a bőrbetegségek szakorvosáról is, aki teozófustársaságba keveredett, és Madagaszkárra ment istent keresni. Az ugyanebben az évben alakult Magyar Teozófus Társulatról is szó esik a Hopp Ferenc Múzeum Lélegző fény – Spiritizmus, teozófia, buddhizmus a 19–20. század fordulóján Magyarországon című új kiállításán.
Vajon tudjuk-e, milyen szellemi irányzatok képviseltették magukat a századfordulótól kezdve a harmincas évekig bezáróan Magyarországon? Milyen tagokból állt a Spirituális Művészek Szövetsége, kik voltak a Reform életmód és pedagógia hívei, s hogy a Magyar Teozófiai Társulat milyen lapot jelentetett meg? Aki minderre, és még ennél is többre kíváncsi, különleges élményben lesz része, ha ellátogat a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum Lélegző fény – Spiritizmus, teozófia, buddhizmus a 19-20. század fordulóján Magyarországon című kiállításra.
A teozófia 1875-ben New Yorkban szerveződött társulattá, alapítói közt Helena Blavatsky, William Quan Judge és Henry Steel Olcott nevét találjuk. A teozófia képviselte világnézet az ember és a kozmosz összhangjára tett kísérlet, az anyagi dolgokkal szembeni álláspont, az ősi tudás, a létezés misztikumának újdonsült felfedezése. Magyarországi felbukkanása 1905 környékére tehető, 1907-ben jött létre a Magyar Teozófiai Társulat. A teozófia, a spiritualizmus a szellemi elit egyre nagyobb tömegeit vonzotta, írók, költők, színészek, magas tisztséget betöltő személyek mélyültek el benne.
A teozófia látható nyomaira bukkanhatunk Budapest utcáin. A hetedik kerületi Kazinczy utca 55. szám alatti házban – az ajtón belépve rögtön ezzel fogad minket a tárlat – annak idején Bíró Mór fogorvos, teozófus élt, s a kapun jól látszik a teozófusok jellegzetes jelvénye.
A nagy becsben tartott, ritkaságszámba menő tárgyakon, dokumentumokon, korabeli könyveken, újságokon, fényképeken keresztül elevenedik meg a korszak számos szellemi irányzata.
Láthatunk Síva - Buddha- vagy 17-18 századi, eredetileg Tibetben készült Sadaksarí Lókésvara-szobrot, Nepálból származó Életkereket, Bhagavad Gítá-kéziratot, ez utóbbi Baktay Ervin hagyatékából van.
„A Miliő” elnevezést kapott terem a régi Budapest színes világából ad ízelítőt, s a ma annyi mindent uraló egyhangúság láttán hihetetlen, mennyi és hányféle szellemi irányzat jellemezte akkoriban Magyarországot. A teremben a korabeli hangulatot megidéző tárgyak, színházi eseményekről tudósító dokumentumok, fotók, archív felvételek azt a látszatot keltik, hogy ez foglalta magába a valóságot, majd a felszíni valóság mellett megnyílik a másik, a misztérium útján bejárható valóság, s a kettő ellentmondásosságában a látogató áll a középpontban. Ezáltal a nagyon jól, a tárgyi és a szellemi, az itteni és az ottani realitást berendezett térben külön élményt kapunk.
Gyöngyöshalászi Takách Béla festőművész képeiből, szobraiból, könyveiből számosat láthatunk. Takách Béla nagy fogékonyságot mutatott a keleti tárgyak iránt, gyűjtötte azokat, s hamarosan érdeklődése középpontjába a teozófia került, ezt követően New Yorkban csatlakozott a teozófiai társulathoz. Magyarországi visszaköltözése után az 1920-as években a Magyar Teozófiai Társulat alelnökeként tevékenykedett. „Életét és a keleti műtárgyakkal való kapcsolatát a tiszta szeretet és szelíd elmélyülés határozta meg” – olvashatjuk.
Akik egy nagyon másik kultúrkörből érkeznek sem érezhetik magukat elveszetten, magukra hagyottan, a kiállítás szervezői lelkiismeretesen gondoskodtak róla, hogy a szükséges információkat, magyarázatokat átadják – mi a Bhakti Marga, a Nirvána, a Paranirvána, a Mentális vagy a Buddhikus sík – anélkül, hogy tolakodóan túl nagy információdömping szabadulna a látogatókra. Segítséget nyújtanak abban, milyen könyveket érdemes elolvasnia az ismeretei bővítésére vállalkozó, kíváncsi nézelődőknek.
Komoly érzékenységről, a minél nagyobb belefeledkezés élményének szándékáról tanúskodik, hogy a termeket külön-külön nevekkel látták el – A tanulás csarnoka, A Lélek útja, A Miliő, Odaadás és Oltalom („a Buddha minden lényre kiterjedő átölelő szeretete és védelme zárja a kiállítást, megnyugvást sejtető békéje így ad vissza minket a hétköznapoknak”) –, s támaszt adnak egy a teozófiához kötődő út bejárásában. A kiállítás hozzájárulhat a létezésünk, embervoltunk újragondolásához, olyan fogalmak megértéséhez, mint kozmosz, béke, szeretet.
