„Minden eltörött! Az összes csésze… csészealj… az élet… az ember élete… Eltörött az élet, de senki sem siratja. A világ, a mindenség, az emberiség… Egy koporsó és két ember a koporsó mögött… Ennyi az egész emberiség…” Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című, a múlt század húszas éveinek végén írt drámájának fenti részlete többféle asszociációra alkalmas. A remek alapmű a Miskolci Nemzeti Színház stábját is erősen inspirálta. A történet szerint Szemjon Podszekalnyikov munkanélküli. Amikor a környezete rásüti, hogy öngyilkos akar lenni, kiderül, a halálából hirtelen mindenki profitálhat. Ő pedig újra fontossá válik.
A legendás kaposvári előadásban Koltai Róbert játszotta a főszerepet, de azóta is gyakran műsorra tűzik a darabot. Miskolcon a rendező Szabó Máté és a dramaturg Perczel Enikő dolgozta át Dalos Rimma fordítását. A szövegbe sok poén belekerült, de egyik sem öncélú. Az előadás fanyar kabaré jellegét erősítik, de úgy, hogy minden mondat mögött ott rejlik a groteszk helyzet szomorúsága is. Erre példa: „Régen az embereknek eszményeik voltak és meg akartak értük halni. Ma viszont, aki meg akar halni, annak nincsenek eszményei. Akinek meg vannak eszményei, az az istennek se akar meghalni. Ez ellen fel kell vennünk a harcot! Szükségünk van az eszme halottaira!”
A szovjet rendszerben játszódó dráma fullasztó egymásba nyíló szobákkal teli panelkörnyezetét Khell Csörsz tervezte. Füzér Anni jelmezei ugyancsak korabeliek. Nyomasztóak, de akárcsak a szöveg, játékosan könnyedek is egyben. Ugyanez vonatkozik a zenére, melyet Márkos Albert jegyez. Népszerű slágerek is helyet kaptak az előadásban: a Szomorú vasárnap mellett elhangzik például az Imádok élni című dal is.
A főszerepben Fandl Ferenc „kisembere” a vállán viszi az előadást. Kállai Ferenc A tanúban játszott figurája is eszünkbe juthat, miközben figyeljük Fandl természetesen egyszerű, mégis percről percre új színekkel gazdagodó játékát. Elképesztő, ahogy áldozatból fokozatosan hőssé válik. A halál közelsége szabaddá teszi. Ahogy fogalmaz, elmehet bármelyik tetszés szerinti gyűlésre és odaállhat az elnök elé, és kiöltheti a nyelvét. Ez aztán az igazi szabadság!
A feleséget játszó Czvikker Lilla, illetve az anyóst alakító Fazakas Júlia élvezettel veszik ki a részüket a keserűen nevettető kavalkádban. Mint ahogy a céllövöldést megformáló Gáspár Tibor, az értelmiséget képviselő Farkas Sándor és a többiek: Prohászka Fanni, Baranyi Emma, az egyetemista Mikita Dorka Júlia és Puskás Balázs, valamint Keresztes Sándor, Rácz János, Tegyi Kornél, Márton B. András és Galuska Roland. A teljes csapat erős, különösen a bankett halál táncában.
A főszereplő pedig végül rájön, hogy mégis az életet választja, még akkor is, ha ezzel sokaknak csalódást okoz. Majd sokatmondóan hozzáteszi: „Az öngyilkosság gondolata ugyanis megszépítette az életemet. A rohadt életemet, az embertelen életemet.” Hát ennyit életről és halálról. A miskolci előadás sok tanulsággal, ugyanakkor szórakoztatóan árnyalja ezt a látszólag két ellentétes végletet.
Infó: Nyikolaj Erdman: Az öngyilkos. Miskolci Nemzeti Színház. Rendező: Szabó Máté
