Szerényi Tamás: Vásártér

Régi autók, rozsdás utánfutók,
egyre többen érkeznek a város felől.
A benzinkút közel, érdemes megállni,
megnézni, mit kínál a sok alkalmi kereskedő.
Rácsok mögül riadt szempár kémlel kifelé,
tollak, csőrök és bundák között
értékét veszti a könyörület.

Jószágok
sorsáról
értekezünk,
kinek mennyit ér
mások szenvedése,
ketrecek között lépdelve
mérjük fel a lehetőségeinket,
nem adjuk olcsón semmiképp,
mégiscsak a mi hírnevünk
látja kárát, ha rosszul becsüljük fel
az élet középárfolyamát.

Szokás alkudozni,
engedni az árból,
míg körös-körül
szárad a gané,
a friss ürülék,
de szárad más is,
beeszi magát
a kérges tenyér
repedéseibe.
Nem lehet
lemosni,
és talán
nem is
akarjuk
igazán.