Jeszenszky Zsolt a Jeszenszky Géza elleni merényletről: Apám a sátánt szolgálja

Hosszú ideje a magyar közélet egyik nagy dilemmája, miként eshetett a kimért, jómodorú volt külügyminiszter, a vasárnap életveszélyesen megtámadott Jeszenszky Géza fia, a kormánypropagandistaként funkcionáló Jeszenszky Zsolt olyan messzire a fájától, hogy ahhoz képest Schmidt Mária és Ungár Péter, vagy Csintalan Sándor és Vincze Emília világnézeti és modorbeli különbségei szinte csupán apróságok. Egy 2017-es, Heti Válasznak adott páros interjúban Jeszenszky Géza Zsolt „megkésett pubertáskori lázadásával” magyarázta a közéleti ténykedését, ezúttal azonban talán még magát is sikerült morálisan alulmúlni.

Jeszenszky Zsolt ugyanis a kormánypárti Pesti Srácokon kezdte fejtegetni, miért is támadhatták meg édesapját és édesanyját vasárnap. Mint megírtuk, a volt diplomata a Népszavának erről írt levelében részletezte, hogy éppen a feleségével tartott hazafele, amikor a kapu bejáratában egy nagy ütést érzett a fején. „Első benyomásom az volt, hogy egy tégla eshetett le a mennyezetről. Mielőtt megfordulhattam volna, jött egy második csapás. Egy sapkát viselő álarcos férfi akart megölni. Először vascsőre gondoltam. Próbáltam rúgással távol tartani, de talán visszalökött és a hátamra estem. Ekkor Editre, a feleségemre sújtott, de egy közelben álló férfi - ezt látva - próbálta lefogni így csak kisebb volt az ütés és nagy púpot okozott” – írta. Jeszenszky Géza életveszélyes koponyasérülést szenvedett, kórházba szállították és sürgősségi műtéten esett át. A volt külügyminiszter felidézte, hogy az elmúlt években több fenyegetést is kapott, főként az 1993-as magyar–ukrán államközi szerződés miatt, amelyet külügyminiszterként ő intézett el. Sőt, állítása szerint ugyanez a férfi már korábban is megtámadta.

Ehhez sikerült Jeszenszky Zsoltnak a következő okfejtést fűznie:

A fideszes publicista írásának elején megköszönte az apjának rajta keresztül küldött jókívánságokat, külön említve, hogy még Orbán Viktor is jobbulást kívánt a volt külügyminiszternek. Ezt követően azonban Jeszenszky Zsolt intenzíven keresni kezdi a miérteket, s alkoholista, illetve drogos hasonlatokkal elkezdi fejtegetni, hogy az emberek esetenként valamilyen megrázó, tragikus esemény hatására képesek változtatni az életükön, egy bizonyos életkor felett azonban „épp a megkövesedett szokások miatt nehéz változtatni, bármilyen megrázó esemény is történik”.

Ezek után teszi meg nagy következtetését: „Apám évek óta a sátánt szolgálja. Mármint a közéleti megnyilvánulásaival. Nem szándékosan, és pláne nem azért, mert gonosz ember lenne. A legkevésbé sem. Önnön jóságába vetett hite töretlen – talán túlságosan is. Nem kérdés, hogy ő jószándékú, jót akar, és ezt őszintén hiszi is magáról. De nem véletlenül mondják, hogy a pokolba vezető út is csupa jószándékkal van kikövezve. A sátán ugyanis nagyon ravasz. Fő célja az ember (mind az egyes ember, mind pedig az egész emberiség) elpusztítása. És ehhez igen kifinomult eszközei vannak.”

Jeszenszky Zsolt némi szenteskedést követően eképp folytatja gondolatait: „Amikor azt mondom, a sátánt szolgálja, azzal Magyar Péterre gondolok? Dehogy. Ő csak egy fekete gyalog a táblán (...), egy eszköz. A valódi sátáni erő mögötte van: az a globalista hálózat, amelyik – szó szerint sátáni – eszközökkel dolgozik a zsidó-keresztény civilizáció felszámolásán.” Majd arra jut: „Az őt érő baleseteknek, legyen szó utcai támadásról vagy síbalesetről, mind-mind okai vannak. Mivel ő nem „tiszt” a sátán hadseregében, ezért az minél gyorsabban ártani akar neki. Isten megvédi ugyan, de egyben figyelmeztetéseket is küld. Hogy álljon le, változtasson irányt. És itt most igazából másodlagos kérdés is, hogy politikailag jó vagy rossz oldalon áll.”

A kormánypropagandista lapunkat is emlegette egy kicsit. Eképpen: „Apám már pedzegette a nyilatkozataiban, hogy szerinte politikai támadás érte. Lehet, de nem valószínű. A mai politikában ő már nem tényező. (Sajnos, teszem hozzá, és ez lehetett volna másként is, és épp ő tett érte, hogy így legyen.) Ha valamilyen „elvadult, őrült fideszes” ártani akarna az ellenzéknek, akkor van pár száz politikus, akit inkább és előbb támadna meg. Akiről azt gondolhatná, hogy a likvidálásával valamilyen célt elérhet. Szegény édesapám kiiktatásával maximum egy-kettővel kevesebb orbanofób írás születne a Magyar Hangban, esetleg a Népszavában.”

„Fantazmagóriák helyett hallgassunk inkább mindig Istenre” - vonja le a következtetést átszellemült írásában Jeszenszky Zsolt, amelyet egyébként a fent már idézett 2017-es páros interjú egy részlete segít egy kicsit kontextusba helyezni:

– Vasárnaponként templomba jár?

Jeszenszky Zsolt: Abszolút. Modern, ökumenikus keresztény istentiszteletre.

Jeszenszky Géza: Ez újdonság számomra.